Margaret Atwood: The Handmaid's Tale

The Republic of Gilead offers Offred only one function: to breed. If she deviates, she will, like dissenters, be hanged at the wall or sent out to die slowly of radiation sickness. But even a repressive state cannot obliterate desire – neither Offred's nor that of the two men on which her future hangs…

Júniusban kezdtem el olvasni ezt a könyvet ebook formátumban, de mint minden ebookkal, ezzel is nagyon lassan haladtam - hiszen csak akkor olvasok ebookot, ha nagyon rövid útra indulok, mondjuk a városon belül buszozok vagy villamosozok kicsit. De aztán elkezdődött az egyetem, ami több utazással jár, így kezdtem haladni vele. A végső lökést az adta, hogy ez lett a Mini Könyvklub szeptemberi könyve, így mindenképp be akartam fejezni még a határidő előtt. És az utolsó 100 oldal csak úgy gyorsan lecsúszott.

Az elején furcsa volt számomra ez a könyv, nem nagyon tudtam hova tenni magamban - szinte semmi párbeszéd, nincs nagy kitárulkozás csak néhány elszórt információmorzsa, azt se tudjuk, miről is van szó a könyv negyedéig. De ezzel egyfajta misztikumot épített fel az írónő, hogy mindenképp kíváncsiak legyünk a történetre.

Az Atwood által felépített világ nagyon megfogott, és megdöbbentett egyszerre. Megdöbbentett, hogy hihetetlen belegondolni, hogy alsórendű "fajként" gondoljon a társadalom a nőkre, és hogy ehhez a nők önként és dalolva asszisztáljanak (legalábbis egy részük), habár ha a nők mai helyzetét nézzük, nem is olyan elvadult gondolat az, hogy igazából ez meg is történhetne. Viszont megfogott, mert elképesztően jól építette fel ezt a világot és imádtam elmerülni benne.

Nagyon tetszett az egész leírása a felépült rendszernek, a feleségek és szolgálólányok, valamint az auntok szerepe a társadalomban. Tetszett, hogy szép lassan megismertük, milyen élet is jár egy termékeny nőnek ebben a társadalomban - két lábon járó méh, azt hiszem, így fogalmazott Offred valamikor.

A cselekmények alakulása számomra nem volt túl kiforrott, nagyon lassan építkezett felfelé, aztán beindult egy gyors pörgése az eseményeknek, az utolsó 50 oldalon több dolog történt, mint a regény összességében.

Tetszett az is, hogy meghagyott az írónő egy kis misztikumot, és sok dolgot nem mondott ki kerek perec, hanem csak utalt rájuk. Tetszett Offred múltbéli életének elmesélése is.

Ami viszont nem tetszett, az az elbeszélésmód. Össze-vissza ugráltunk az időben, párbeszédek sehol, illetve Atwood írásmódja számomra rettenetes untató volt - mindenhol hasonlatok, ami egy ideig tetszett és néhol indokolt is volt, de tényleg, ez a nő mindent mindenhez hasonlított. Minden mondata így nézett ki: I .... , like ...... . We ..... , as ..... . A közepe felé már kezdtem nagyon unni.

A történet lezárása pedig... hát, azzal nem vagyok kibékülve igazából, de elég vegyes érzéseim vannak. Egyrészt nem tetszett, mert annyi mindent nyitva hagyott, és semmi konkrét magyarázatot nem kaptunk semmire, másrészt pedig tetszett, mert váratlan és hatásos volt.

Összességében nagyon korrekt könyv, egy-két apró hibától eltekintve. A filmsorozat is nagyon érdekel, minél hamarabb szeretném belevetni magam. :)

Szereplők

Kedvenc idézetek

There is no such thing as a sterile man any more, not officially. There are only women who are fruitful and women who are barren, that’s the law.

I avoid looking down at my body, not so much because it’s shameful or immodest but because I don’t want to see it. I don’t want to look at something that determines me so completely.

There can be alliances even in such places, even under such circumstances. This is something you can depend upon: there will always be alliances, of one kind or another.

She thought all Janine’s snivelling and repentance meant something, she thought Janine had been broken, she thought Janine was a true believer. But by that time Janine was like a puppy that’s been kicked too often, by too many people, at random: she’d roll over for anyone, she’d tell anything, just for a moment of approbation.

★★★★★★★★★☆ (9/10)