Zoe Baxter sikeres és elismert zeneterapeuta, hangszereivel és énekével számtalan beteg embernek segít a gyógyulásban. Számára mégiscsak egy dolog igazán fontos: az hogy számtalan sikertelen próbálkozás után végre anya lehessen. Amikor újra bekövetkezik a tragédia, férje helyett újonnan megismert barátnője, Vanessa lesz az, aki kiáll mellette, kapcsolatuk pedig őszinte szerelemmé alakul. Szembe kell nézniük azonban a kirekesztettséggel és azzal, hogy milyen mérhetetlen akadályokat kell leküzdeniük ahhoz, hogy a társadalom családként tekintsen rájuk. A szerző hetedik magyarul megjelenő regényében ismét szívhez szólóan ábrázolja e különös szerelem rezdüléseit és a legőrjítőbb fájdalmat, amit egy anya átélhet: ha le kell mondania gyermekéről.
Azt hittem, már mindent láttam Jodi Picoulttól, a tini öngyilkosságtól kezdve, az amisokon át a holokausztig, amit csak el lehet képzelni, hogy valaki kimond, amikor megkérdezik: szerinted mi a legnehezebb téma a világon? Na, hát jött a Gyere haza (egyébként az újonnan megjelent Apró Csodákon kívül ez az utolsó olyan könyv, ami magyarul megjelent Joditól, és eddig nem olvastam - most már igen :) ) és megint csak megingatta a kis világomat, most éppen három, amúgy is nehéz témát összefűzve.
Elsőnek ott van a gyermekvállalás, a terméketlenség témája, ami nagyon mellbe vágott, mert abszolút bele tudtam élni magam, hiszen már bennem is felmerült (szerintem mindenkiben), hogy mi van, ha oda kerül a sor, és nem lehet gyermekem? Mert általában mindenkinél az az összkép, hogy felnő, megházasodik, és lesznek gyermekei, de sokan ilyenkor egy óriási pofont kapnak az élettől, mikor kiderül, hogy mégsem lehet gyerekük. Na mindegy, szóval ez a szál abszolút könnyen átérezhető és hiteles lett, Jodi nagyon jól megfogta a témát, több olyan sarkalatos pontra rátapintott, ami komolyan elgondolkodtatott:
- hogy habár mindenki az anyukákat sajnálja, az apukáknak is ugyanolyan borzalmas az, ha nem lehet gyerekük
- hogy mekkora anyagi terhet ró egy családra az, ha belevágnak a lombikbébi programba
- hogy milyen igazságtalan, hogy tinik ezreinek sikerül véletlenül teherbe esnie, akik pedig igazán akarják, soha nem lesznek képesek rá
- hogy mennyire kiöli a romantikát egy házasságból, ha minden a mesterséges megtermékenyítés körül forog.
Szóval ezt a szálat Jodi eszméletlenül jól eltalálta.
Aztán ott volt a vallási szál, Reid és Liddy, valamint a gyülekezetük által, ami többször is megjelenik Jodi könyveiben, és mindig értetlenül állok azelőtt, hogy hogy lehet egyszerre hívőnek lenni, és utálkozni meg mocskolódni, itt is nagyon magvas gondolatokat írt le az írónő.
És a harmadik, az LMBT szál szintén eszméletlenül jó lett. Azt hiszem, Jodi még nem írt ilyesmiről, de nagyon jól megfogta a témát, tetszettek itt is az élet nagy kérdései:
- miért emelik ki azt, hogy "a meleg lányom/fiam/testvérem/stb.", míg azt nem, hogy "a hetero lányom/fiam/testvérem/stb."?
- miért lenne jobb egy gyereknek instabil családban felnőni, mint két azonos nemű ember szerető családjában?
Illetve nagyon tetszett az is, hogy Jodi olyan államot választott, ahol nem engedélyezett a melegházasság, ezzel bemutatva, hogy mekkora viszontagságokon kell végigmennie egy párnak ahhoz, hogy ugyanazokat a jogokat megkapják, mint más, hetero pár.
A bírósági ügy is nagyon tetszett, habár bevallom őszintén, néha bele-belelapoztam, ugrottam oldalakat, mert már kicsit unom ezt a folyamatos, 100+ oldalas bírósági hercehurcát minden könyvben. A végkifejlet rendkívül ütős lett, nagyon tetszett, hogy nem lett olyan lehetetlenül extrém vége, mint például a Törékenynek, mégis fordulatos, izgalmas és tipikusan olyan elégedettség-érzéssel eltöltő befejezést kaptunk.
Szereplők
Kedvenc idézetek
Kihúzom magam. Ha durván akar játszani, állok elébe. Végül is – ki van rúzsozva a szám.
Amíg az ember el tud sütni egy jó ügyvédviccet, addig van remény a világban.
A szivárvány minden színében pompázó kerti székek sorakoznak egy dombtetőn, ha valaki netán még a telefonszámból (877-LES-B-INN) se jönne rá, hogy a Highlands Inn leszbikusbarát intézmény.
Persze azt is szeretem Ellenben, hogy meleg (ja!), de ez a legkevésbé érdekes tulajdonsága. Azért jegyezzük meg a nevét, mert jó tévés, nem azért, mert Portia de Rossihoz megy haza.
★★★★★★★★★★ (10/10)
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése