Kathryn, az ifjú pszichológusnő kemény fába vágja a fejszéjét, amikor úgy dönt, hogy csoportterápiát indít öt nagyon különböző asszonynak. A csoport tagjainak ugyanis látszólag semmi mondanivalójuk nincs egymás számára. Más-más korosztályhoz tartoznak, eltérő a társadalmi helyzetük és a temperamentumuk. A megfontolt Gail, a szabadszájú Bridget, Flavia, a bombanő, az önbizalomhiányos Lizzy és Hannah, az odaadó családanya azonban közös terhet cipel – mindannyiuk férje szexfüggőségben szenved. Kathryn őszintén hisz abban, hogy a tudat, hogy nincsenek egyedül a problémájukkal, sokat segíthet ezeken a nőkön, de vajon valóban így lesz? Képesek lesznek leküzdeni az ellentéteiket, és kialakulhat a hetente összeülő csoportból egy erős, támogató közösség. Sylvia True első könyve mély emberismeretről tanúskodó regény a barátságról, a szolidaritásról és az újrakezdés nehézségeiről. Megrázó erejű történet, amelyből mindannyian erőt meríthetünk.
Nagyon kíváncsi lettem erre a könyvre a borító és a fülszöveg alapján, de aztán az első két fejezetnél kicsit megijedtem: biztos, hogy fog ez nekem tetszeni? Sokszor vagyok úgy a sokszereplős könyvekkel, hogy csak kapkodom a fejem, nem tudom megjegyezni, ki kicsoda és hogy melyik életút tartozik hozzá. Szóval ettől féltem itt is: hogy fogom megjegyezni, hogy az öt nő közül melyikükre mi jellemző? Aztán tovább olvastam, és minden kételyem eloszlott.
Nagyon hamar belejöttem a ritmusba, szerencsére mindegyik szereplő élete és problémái annyira különbözőek és érdekesek voltak, hogy egy pár fejezet után már gondolkoznom sem kellett, hogy kivel mi is történik éppen. Tetszett, hogy mindenki kapott néhány fejezetet, amiben megismerhettük jobban a gondolatait és az életét, aztán jöttek a csoportterápiás fejezetek, ahol mindenki elmesélte, hogyan is érez.
Az elején elég káosz volt az egész csoport, veszekedések, nézeteltérések, sértések repkedtek a levegőben, senki nem akart megnyílni, nem értette, mi értelme van mindennek. De hát ez várható volt, hiszen minden résztvevő nagyon nagyon különböző személyiséggel és háttérrel érkezett. De aztán pár ülés után egy összeszokott, egymást védelmező csoporttá váltak. A kedvenc jelenetem is ide kapcsolódik, amikor elmentek együtt meginni egy italt, telefonszámot cseréltek, és megígérték, hogy nagy döntés vagy probléma esetén a csoport legalább 2 tagját fel kell hívniuk. Ez nagyon aranyos dolog volt szerintem.
Érdekes volt az is, hogy végül is egy dolog kötötte össze a főszereplőinket: a férjeik szexfüggősége. És mégis milyen más módokon mutatkozhat ez meg! Egyik férj problémája sem hasonlított a másikéra, habár egy néven nevezzük a problémát. Érdekes volt így körbejárni a szexfüggőség szakaszait, a durvától a lightos függőségig.
Úgy voltam ezzel a könyvvel, hogy nem akartam egyszerűen, hogy vége legyen. A lezárás nem annyira tetszett, mert sok minden nyitva maradt, szerettem volna arról olvasni, kinek hogy változott meg az élete mondjuk 1-2 hónappal később. De remélem, ez a nyitott lezárás arról árulkodik, hogy lesz folytatás, mert nálam a Szerdai barátság óriási nagy kedvenc lett.
Szereplők
Kedvenc idézetek
Mindenkinek joga van hozzá, hogy megmondja, mit érez.
Csak az a helyzet, hogy olyan, de olyan könnyen megtörik az ember. Valaki mond valamit. Nem tudod, mit higgy. És azzal vége is az addigi önmagadnak. Soha nem leszel igazán a régi.
Holtig ismételgethetjük, hogy mi lett volna, ha… Az sem változtat semmin.
– Azt hiszem, a statisztikákat ismerjük. De attól még reménykedünk. – Igen, reménykedünk – helyesel Bridget. – Igen, reménykedtek? Tudjátok, kik reménykedtek még? A koncentrációs táborok áldozatai. A nácik kivitték őket a sáros földekre. Lerakták őket, és azt mondták, hogy aki négylevelű lóherét talál, megmenekül. Addig ástak, míg az ujjaik is véreztek. Ennyit ér a reménykedés.
INFORMÁCIÓK
Kiadó: Pioneer Books
Oldalszám: 288
Eredeti cím: The Wednesday Group
Megjelenés éve: 2016
Kedvenc szereplő: Bridget, Hannah
Utált szereplő: Jonah, Greg, Kathryn konzulense
Kedvenc jelenet: A fentebb említett italozós jelenet
★★★★★★★★★★ (10/10)
A bejegyzés a Pioneer Books jóvoltából jöhetett létre.
Érdekes, hogy mennyire hasonlóan látjuk. :) Ezzel a könyvvel úgy voltam, hogy elolvastam egy "semmi különös" könyvet, és mégis úgy éreztem, mintha részt vettem volna benne. Mintha a szereplők az életem részei lettek volna személyes ismerősökként. És én se akartam, hogy vége legyen, most meg az jár a fejemben, hogy mi lehet a régi jó ismerősökkel. :) A könyvet egyébként a könyvtárban találtam a visszavitt könyvek asztalán, és először a csajos borító, aztán meg a fülszöveg keltette fel a figyelmemet. Örülök, hogy nem csak nekem tetszett.
VálaszTörlés