Amy Ewing: Az Ékkő (Jewel-trilógia #1)







Az Ékkő egyenlő a gazdagsággal, a szépséggel és a hatalommal. De vannak lányok, akik számára nem jelent mást, csak a szolgaságot. Violet a Lápon született és nevelkedett, és genetikai adottságai képessé teszik rá, hogy ő hordja ki az Ékkő egyik előkelőségének gyermekét. A Tó Hercegnője egy aukción vette meg Violetet, aki hamar megtanulja az Ékkő csillogó felszíne alatt rejtőző brutális igazságot. El kell fogadnia a csúf valóságot, és meg kell próbálnia életben maradni.




A könyv felénél már egyértelműen éreztem, hogy ez a könyv óriási kedvenc lesz. Kicsit bajban is érzem magam, mert év végén ki akarok választani a 2016-os év 10 kedvenc könyvét, de hát annyi csodás könyvet olvastam, hogy nehéz választás lesz. Az Ékkő ötvözi az összes kedvenc könyvemet, így nem csoda, hogy imádtam: nyomokban hasonlít Az Éhezők viadalára, a Méregtanra, a Párválasztóra, a Hervadásra, a Vörös királynőre és az Örökké a tiédre is. Végig csillogó szemmel olvastam, és nem akartam, hogy vége legyen.

Teljesen komplex történetről van szó: nem elég, hogy disztópia, de még megjelenik benne a mágia, a politika, a szerelem és az intrika is. Violet személyében egy nagyon érdekes és izgalmas hősnőt ismertem meg. A többi szereplő is nagyon élő volt: Raven és Dahlia, Ash és Garnet lettek a kedvenceim. Az uralkodónők világát is nagyon jól ábrázolta, teljesen groteszk és kifacsart volt, olyan értékekkel és erkölcsökkel, amik felfoghatatlanok számunkra, de ott ezek számítanak normálisnak.

A szerelmi szál nekem nem tetszett annyira, szerintem felesleges volt bele, hiszen így is elég izgalmas volt a történet, de hát manapság minden könyvbe kell romantika. Nem bántam annyira, mert ez csak még jobban megkavarta a dolgokat. Nagyon nagyon várom már, hogy mit tartogat a következő rész.

Kedvenc idézetek

Nézd, Violet, ha úszóhártyád és három szemed lenne, akkor is veled akarnék lenni.

Amíg játszom, az elmém nyugalomban van. Nem kell a fájdalomra gondolnom, amit dr. Blythe okozott, vagy a Hercegnő velem szemben támasztott követeléseire. Amíg játszom, nem vagyok helyettes. Csak egyszerűen én vagyok.

– Úgy volt, hogy boldog lesz az életem – suttogja. – Mi történt? – puhatolózom. A Hercegnő vállat von. – Nem lehet bízni a férfiakban.

Mama mindig azt mondta, hogy nem az a fontos, aki vagy, hanem amit teszel.

Szereplők



★★★★★★★★★★ (10/10)

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése