„A királyok kora lejárt – és én fojtottam vérbe.”
Tamás tábornagy királyellenes puccsa korrupt arisztokratákat küldött a guillotine alá, és éhezőket juttatott kenyérhez. Egyúttal azonban háborút provokált a Kilenc Nemzetekkel, és belső támadásokat a királyhű fanatikusok részéről. Közben Tamás állítólagos szövetségesei, az Egyház, a munkások szakszervezete és a zsoldoscsapatok között kapzsi hatalmi harcok törnek ki.
Kifogyva a lehetőségekből, Tamás saját félelmetes lőpormágusi képességei mellett csak kevés bizalmasára támaszkodhat. Közülük leginkább saját elhidegült fiára, a megkeseredett Tánielre, aki briliáns lövész és lőpormágus, és Adamatra, egy nyugdíjazott rendőrfelügyelőre, akinek hűségét zsarolással teszik próbára.
A külső és belső ellenség szorításában vergődve, felerősödnek a rémült suttogások pusztításról és halálról, és a földre visszatérő egykori istenekről. Persze, ezek csupán babonás vén parasztok legendái – modern, tanult emberek már nem hisznek az ilyesmiben. Pedig talán jobban tennék…
A Legjobb fantasy debütálás, David Gemmell Morningstar díjának nyertese 2014-ben.
Mostanában elkezdtem megszeretni az ilyen összeesküvéses, macsó fantasy-ket, amik nem csöpögnek a romantikától és olyan izgalmasak, hogy alig bírod letenni őket. Ezekből kevesebb van a piacon, de azért akad elégséges. :) Éppen ezért nem volt kérdés, hogy a Vérrel írt ígéreteket is el kell olvasnom. A könyv már a borítójával megfogott, annyira sötét, annyira misztikus, és közben olyan, hogy ránézel, és arra gondolsz, hogy most azonnal ki kell derítenem, hogy miről szól ez a könyv.
És nem csalódtam. Megvolt ebben a könyvben minden, ami csak kellett, és remélem, hogy a folytatást is minél hamarabb olvashatjuk. *-*
A Vérrel írt ígéretek világának felépítése számomra nagyon meggyőző volt, megvett kilóra. Jó volt kivételesen nem egy elnyomó társadalomról olvasni, ami ellen egyszer csak fellázad egy elnyomott fiatal, aki majd megdönti az egész társadalmat. Nem. Itt a cselekmény egyszer lassabban, majd egy kicsit gyorsabban csordogált, a szereplőket nagyon jól megismerhettük. Minden nagyon aprólékosan van kidolgozva, ami biztosítja, hogy kedvenccé váljon ez a könyv. :)
A könyv trailere
Kedvenc idézetek
"Az ő feje is lehullt: szőke fürtök forgataga.
– Ez eltart majd egész nap – mormolta Ricard.
– Igen – válaszolta Tamás. – És holnap is. Mondtam, hogy elég vért adok a népnek, hogy belefulladjon. – Lenézett a guillotine alatt gyűlő vérvörös tócsára, ahogy az egyre terjedt a legközelebb álló férfiak és nők lába alatt. – Eláztatja majd a Királykertet, és berozsdásítja a köveket."
"– Kezd magához térni, uram.
– Jobban örülnék neki, ha még nem tenné.
Olyan hang hallatszott, mintha kalapáccsal ütöttek volna húsra.
– Nem fog.
Tamás a kezébe temette az arcát."
"– Úgy tűnik, sokat tudsz róla.
– Egyszer… együtt voltunk. – Bo fintorgott.
Tániel nem bírta nevetés nélkül.
– Nem vagyok büszke rá – mondta Bo.
– Mi a Kilenceket láttál benne?
Bo felhorkantott.
– Jó volt az ágyban.
– De hát, ha minden igaz, ötvenszer olyan idős, mint te.
– Ami nagy tapasztalatot jelent."
"– Olem, gondoskodjon róla, hogy a fő-diocelt elhelyezzék egy lenti szobában. Terjessze el, hogy csúnyán leesett a lépcsőn és találjon hozzá szemtanúkat. Nyomozó, biztos vagyok benne, hogy maga is látta.
Adamat megigazította kabátját.
– Ronda egy zuhanás volt. Kettőt is bukfencezett, mire el tudtuk kapni.
– Azt hiszem, valóban így történt. Doktor, mit írna fel Charlemundnak?
Petrik lenézett az eszméletlen fő-diocelre.
– Arzént?
– Na, de komolyan. Valamit, ami jókora fejfájással és alapos emlékezetkieséssel jár.
– Ciánt.
– Doktor!"
««««««««««
(10/10)
Kiadó: Fumax
Megjelenés éve: 2014
Eredeti cím: Promise of Blood
Oldalszám: 550
Sorozat: Lőpormágus-trilógia
Sorozat következő része: The Crimson Campaign
Besorolás: fantasy, kaland
A bejegyzés a Fumax Kiadó jóvoltából jöhetett létre.
Az utolsó idézet nekem is az egyik kedvencem! A könyv iszonyat jó, bár találkoztam itt-ott nagyon ritkán nem egészen következetes fordításokkal, Prime-ot egyszer Elsőnek is írták, és... más példát nem is tudok megnevezni..
VálaszTörlésÉs bár írásmódban nem kiemelkedő, és nem is kell, hogy az legyen, én már az elején untam Tolkien műveit, ezzel a mindent elnyújtok 20 oldalon stílusával, ez a könyv ezen kívül minden elvárásom messze felülmúlta. Merthogy majdnem nem olvastam el! A borító szép szóval is átlagos, az előszótól meg konkrétan elment a kedvem a könyvtől, és tulajdonképpen nem is tudom, miért kezdtem bele, de utána szinte az első fejezet után már nem bírtam letenni, egyszer tartottam csak egy ténylegesen nagyobb szünetet, mikor egy jó ideig el is tűnt a könyv és nem tudtam, hol volt.
De rengetek a fordulat, azok minőségben is megfelelők, mi több, jobbak, és nagyon komoly alaptémája ellenére, soha életemben vígjátékon sem nevettem ennyit, mint például az itt is leírt fő-dioceles baleseten. Spoiler nélkül annyit elárulok, hogy ha maga az idézet nem volna elég, akkor elárulom, hogy mindez azután történik, hogy a szakács (elnézést, a fő séf... - na ez a karakter is megér egy misét :D) egy merőkanállal verte el a fő-diocelt. XD Egyszerűen fenomenális ez a könyv, én mielőbb várom a folytatást, remélem, még idén, vagy ha mást nem, 2016 első negyedében-felében debütál, mert nagyon érdekel, mi történik ezután.
Vér komoly könyv, miközben rengeteg jeleneten tudod halára röhögni magad, a Nikslaus herceggel történtek is külön megérnének egy-pár szót, de azzal már túl sokat mondanék el a történetről, de ha arról nem is a karakterről mindenképpen.
Bárki, akinek a keze ügyébe akad, olvassa el. Kifejezetten nem vonz a fantasy (igazából leginkább a high-fantasy az, amit nagyon nem kedvelek), de ez... Én várom a folytatást, na meg *esetleges spoiler?*, hogy Ka-poel vajon mit tud még. Az biztos, hogy Kresimirnek lesz mitől félnie :)
Ezt a megjegyzést eltávolította a blog adminisztrátora.
VálaszTörlésEzt a megjegyzést eltávolította a blog adminisztrátora.
VálaszTörlésKérlek ne hirdess illegális tartalmakat a blogomon!
VálaszTörlés