Francine Rivers - Az utolsó bűnevő

Cadi Forbes, az élénk képzeletű tízéves kislány súlyos lelki traumát él át kishúga halála miatt. Saját magát okolja a tragédiáért, és fejébe veszi, hogy csakis úgy szabadulhat meg bűnétől, ha a tiltások ellenére felkeresi a hegyek közé száműzött remetét, a bűnevőt, és megkéri rá, hogy szabadítsa meg a vétkétől. A bűnevő nem kitalált személy, a valóságban is létezett a tizenkilencedik századi Angliában, Skóciában és Walesben olyan személy, akit a kisebb közösségek azért fizettek, hogy magára vállalja az elhunytak bűneit. A különös szokást a kivándorlók magukkal vitték Amerikába, és főként az Appalache-hegységben gyakorolták.

Francine Rivers regénye egy ilyen emigráns walesi közösségben játszódik, a Nagy Füstös-hegység vadregényes környezetében.

~

Ez a könyv mindenképpen egyedülálló olvasásélményt jelentett. Még soha nem olvastam ehhez hasonló könyvet, és az igazat megvallva nem is nagyon voltam érdekelt az ilyen témákban eddig, de Az utolsó bűnevő lebontotta ezeket a falakat. :)

Még nem olvastam semmit Francine Riverstől, ám már több regényével is szembetaláltam magam. Egyszer mindent ki kell próbálni, és gondoltam, ha valakinek több regényét is kiadták különböző nyelveken, akkor az csak tudhat valamit. Az utolsó bűnevőt már a megjelenés előtt kinéztem magamnak, és örömmel vetettem bele magamat, mikor kézhez kaptam. A történet nagyon érdekes, mert még soha nem halottam a bűnevő kifejezést, ezért nagyon izgatta a fantáziámat, hogy mi lehet az.

A történet az Appalache-hegységben játszódik, egy zárt közösségben. Nemrég olvastam egy regényt, ami szintén egy zárt közösségben, az amisok körében játszódott, és nagyon érdekes volt bepillantást nyerni olyan emberek életébe, akik nem a hétköznapi normák szerint élnek. Fura volt látni, hogy ami nekünk mindennapos tevékenységnek számít, az másoknak elképzelhetetlen, és fordítva. Ilyen például a bevásárlás. A regény főszereplői mindent maguknak termelnek, és a hagyományaik is egész mások. Rivers rendkívül érdekesen írja le a tájat, így nagyon könnyű volt elképzelni, olyan egzotikus hangulat kerekedett felém, mikor arról olvastam, ahogy Cadi kalandozott a hegyekben.

Cadit nagyon sajnáltam végig a történetben. A fülszövegből kiderült, hogy meghalt a húga, és ez valahogy az ő hibája lehetett, de nagyon sokáig, kb. a regény feléig nem derült ki, hogy mi történt, csak utaltak a történtekre, és annak hatásaira. Cadit a szülei szinte kiközösítették, és ezt nagyon fájt olvasni, mert hát hogy lehet úgy élni, hogy a szüleid nem szeretnek? Mikor az anyja azt mondta, hogy inkább Cadi halt volna meg Elen helyett, teljesen könnybe lábadt a szemem. Aztán később kibontakozott, hogy mi történt valójában, de ettől függetlenül sem lenne szabad ilyennek lennie a szüleinek. Ez mélységesen megdöbbentett.

A bűnevőt egy metaforaként is értelmezhetjük. Cadi szembesülni akar vele, két okból is. Egyrészt azért, mert kíváncsi, mi ez a felhajtás vele kapcsolatban, és miért vetette ki magából a társadalom. A másik, amiért találkozni akar vele, hogy megváltsa a bűneit. Így amikor Cadi a bűnevőt keresi, a bűnei alól való feloldozást keresi ezzel együtt. Cadi számára a bűnevő nem egy elkerülendő, a társadalom peremén élő ember, akire még csak ránézni sem szabad, hanem az egyetlen esély, hogy könnyítsen a lelkiismeretén.

Ismét csak meglepetésként ért, hogy ebből a könyvből szintén készült filmadaptáció. A filmben olyan színészek játszanak, mint a kultikus Dennis, a komisz Matha nénije, Louise Fletcher. Biztos, hogy érdekes filmen látni a történetet, így meg fogom nézni. :)

Rivers olyan történetet kerekített, amely egyszerre megnevettet és könnyeket csal az olvasó szemébe, izgalmas, letehetetlen. Jól ötvözi a történelmi szálat, a legendák világát a fikcióval, így nehezen lehet elkülöníteni, hogy kitalált-e a történet avagy sem.

Bátran ajánlom mindenkinek! :)

«««««««««« (10/10)

____________________________

Kiadó: Harmat

Kiadás éve: 2014

Oldalszám: 358

Eredeti cím: The Last Sin Eater

A bejegyzés a Harmat Kiadó jóvoltából jöhetett létre.