Robert Galbraith - A Selyemhernyó (Cormoran Strike #2)

Amikor a regényíró Owen Quine eltűnik, a felesége Cormoran Strike magánnyomozóhoz fordul. Először azt hiszi, a férje csak elvonult magában valahová néhány napra (ahogy már korábban is), és most azt szeretné, ha Strike megkeresné és hazahozná. 

De ahogy Strike nyomozni kezd, kiderül, több van Quine eltűnése mögött, mint azt a felesége gondolta. Az író épp befejezett egy kéziratot, melyben vitriolos tollal megírt portrék szerepelnek szinte minden ismerőséről. Ha ez a regény megjelenik, életeket tehet tönkre – így tehát nagyon is sokan lehetnek, akik szeretnék befogni a száját. 

És amikor rátalálnak a bizarr körülmények között brutálisan meggyilkolt Quine-ra, versenyfutás következik az idővel: meg kell fejteni, mi vezeti ezt a kegyetlen gyilkost – mert Strike ilyennel még sosem találkozott… 

A selyemhernyó letehetetlen, fordulatokkal teli krimi, a Cormoran Strike-ról és eltökélt, fiatal titkárnőjéről, Robin Ellacottról szóló sorozat második kötete.

Jelentem ezzel kivégeztem az összes könyvet, amit a Könyvfesztiválon vettem!! (na jó, kivéve a Wuthering Heights-ot, de ahhoz még nem volt lelki erőm :D) Szóval már azóta csorgattam a nyálam erre a könyvre, hogy elolvastam a Kakukkszót, csak valahogy a magyar megjelenéskor nem vettem meg, mert a Könyvfesztiválra spóroltam, meg amúgy is sajnáltam rá kiadni a pénzt, mert a lelkesedés időközben kicsit enyhült. Aztán a Könyvfeszten megláttam egy Nem ítélkezem az emberek felett - Csak mikor láttam a könyvespolcukat feliratú szatyrot, és teljesen lázba jöttem, a bátyámmal el is indultunk felkutatni, hogy hol lehet ilyet szerezni. És akkor megtaláltuk a Bookline standját, és mondták, hogy 5000 forint feletti vásárlás esetén adják ajándékba. Ez így szép és jó, csak nem igazán volt olyan könyv a standnál, ami érdekelt volna minket, elég korlátozott volt a választék, hogy úgy mondjam. Na mindegy, aztán csak rábeszéltem magam, hogy kell ez nekem. Mellé még megvettük Stephen King Álomdoktorjának az új kiadását apának, mert pont aznap volt a szülinapja, és végre meglett a táska, és még kaptunk zöldalmát is (amibe majdnem beletört a fogunk). Szóval ez volt a rövid és tömör története annak, hogy hogyan is került a birtokomba ez a könyv, amit jó két hónappal később el is olvastam, és nem tudom, ez a bejegyzés mikor kerül ki az oldalra. :D Ja igen, és nem írtam Könyvfesztiválos bejegyzést, úgyhogy ez annak vehető :D 

Már a Kakukkszó, a sorozat első kötete is nagyon erős és nagyon izgalmas volt, így a Selyemhernyótól sem vártam kevesebbet. Kezdjük először is azzal, hogy nagyon tetszenek ezek az "állatos" címek, főként hogy ebben a kötetben rendesen meg is lett magyarázva, hogy mit is szimbolizál a cím, míg a Kakukkszónál nem annyira. Elég nagy csalódás, hogy a következő kötet már teljesen eltér ettől a vonaltól. No de mindegy, gondolom már nem sok hasonló címet tudott volna kitalálni.

Saját készítésű kollázs a könyvhöz, kérlek ne vidd el! :) Igyekszem most már mindig saját kollázsokat csinálni, amikor tudok, ez az első próbálkozásom. :)

Ha annak idején azt mondtuk, hogy a Kakukkszó zseniális és lehengerlő volt, akkor a Selyemhernyóra már szavak sincsenek. Annyival több ez, mint csak egy könyv: ez egy társadalomkritika, tele új információkkal, amiket eddig talán nem is tudtunk a világról, és olyan szövevényes a cselekmény, hogy az utolsó oldalig még mindig kérdések vannak az olvasóban, amiket mikor megválaszol, szépen összeállnak a darabok és arra gondolsz, hogy jézusom, ezeket a jeleket észre sem vettem! És tényleg.

Nagy vonalakban a cselekményről csak annyit mondanék el, hogy mélyebben beleláthatunk a könyvszakmába, hiszen a könyv szereplői szinte mind ebben az iparágban mozognak, a szerkesztőtől az írón át a kiadó igazgatójáig. Szóval elég sok nagy igazság van benne a könyvkiadással kapcsolatban, ami nyilván annak köszönhető, hogy Rowling (illetve Galbraith, kinek hogy tetszik) eléggé jártas ebben az ügyben, hiszen a Harry Potter és a Bölcsek Köve kéziratával rengeteg kiadót bejárt már.

Mostanság nehéz felidézni is, hogy valaha még volt olyan idő, amikor meg kellett várni a papíron kinyomtatott recenziókat, hogy lássa az ember, lehúzták-e a munkáját. Az internet feltalálásával bármely félanalfabéta kretén lehet Micsikó Kakutani.

Őszintén, ha valaki egy rossz kritika miatt megöli magát, az már eleve neki se álljon regényt írni.

Rowling még mindig nagyon jól ír, a szereplők még mindig nagyon eredetiek, habár néhányukkal voltak kisebb fennakadásaim. Valahogy néhányukat feleslegesnek éreztem, mint például Chard és Jerry, őket soha nem is tudtam megkülönböztetni. Valamint még mindig nem tudtuk meg, hogy spoiler! akkor most lelökték Chardot a lépcsőn vagy nem? Ha valaki olvasta, és tudja a választ, csak én elsiklottam efelett, akkor szóljon, mert komolyan érdekel! Ja, és van két szereplő, akit legszívesebben megrugdostam volna: Charlotte és Matthew. Hogy lehetnek ekkora pöcsfejek ? Lehet, hogy csak az elfogultság szól belőlem, mert titokban Robint és Strike-ot shippelem, de szerintem marhára idegesítőek voltak. No de ezt kiegyensúlyozta a könyv megannyi pozitívuma.

Alig várom már, hogy megjelenjen a következő rész, mert még kell nekem Strike szarkazmusából és Robin eltökéltségéből, és bevallom, még Charlotte és Matt idiótasága is hiányozni fog egy kicsit, amíg nem jön az új kötet. Rowling néni, tessék gyorsabban írni. :( :(

Szereplők

Cormoran Strike (nem a legjobb fancast, de képtelen vagyok Cormorant nagydarab, szőrös, undorító férfiként elképzelni, mert nem egyezik a romantikus elképzeléseimmel Robint és Strike-ot illetően :P)

Robin Ellacott

Matthew

Charlotte

Orlando

Daniel Chard

Elizabeth Tassel

Katherine

Kedvenc idézetek

"A Landry-ügy megoldását követő médiaérdeklődés hulláma olyan leveleket is kimosott Robin asztalára, melyek időnként felkavarták, máskor pedig szórakoztatták. 

Volt egy férfi, aki arra kérte Strike-ot, fordítsa nyilvánvalóan jelentős tehetségét annak felderítésére, hogyan tartja a markában a „nemzetközi zsidóság” a világ bankrendszerét – sajnálattal közölte, hogy sajnos nem tud fizetni ezért a munkáért, de kétség sem fér hozzá, hogy Strike világhírnévre tehetne szert általa. Aztán egy fiatal nő egy zárt pszichiátriai intézetből írt tizenkét oldalas levélben könyörgött neki, segítsen bebizonyítani, hogy családja minden tagját elrabolták, és ugyanolyan külsejű dublőrökre cserélték. Egy ismeretlen nemű, névtelen levélíró pedig azt követelte, Strike segítsen neki felfedni egy országosan kiterjedt, sátáni erőszakkal fenyegető kampányt, amit tudomása szerint az Állampolgári Tanácsadó Iroda központjából irányítanak."

"Strike már sokszor elcsodálkozott, milyen fura szentséget tulajdonít a hírességeknek a nagyközönség, még akkor is, ha az újságok besározták, lehúzták és leszólták őket. Mindegy, hány híres embert ítéltek el nemi erőszakért vagy gyilkosságért, fennmaradt az az erejében szinte pogány hit: ő biztosan nem. Nem lehet, hogy ő volt. Ő híres."

★★★★★★★★★★ (10/10)