Kezdetben vala az alma. Azután a baleset, a szörnyű, bénító sérülés és a kórház. Evening Spiker alig nyeri vissza az eszméletét, amikor egy furcsa fiú már ki is viszi a kórházból, és sietve az édesanyja kutatóintézetébe, a Spiker Biotechnológiai Gyógyszergyárba szállítja. Itt Eve-nek más dolga sincs, minthogy gyógyuljon, és elviselje a kísérteties elszigeteltségét, amelyet csak uralkodó természetű anyja, egy furcsa orvoscsapat és az ideszállításában közreműködő titokzatos fiú szakít meg időről időre.
Amikor Eve már azt hiszi, biztosan meghal – bár nem éppen a sérüléseitől, hanem az unalomtól – anyja különleges feladatot bíz rá: meg kell terveznie a tökéletes fiút.
Eve egy az emberi genetika oktatására kifejlesztett lenyűgözően aprólékos szimuláció segítségével nekiáll, hogy tetőtől talpig megtervezzen egy fiút: a szemét, a haját, az izmait, sőt még az agyát és a lehetséges személyiségjegyeit is. Éva megtervezi Ádámot aki maga lesz a tökély, a tökéletes emberpéldány, a tökéletes pár… vagy mégse?
Nem is tudom, mit mondjak erről a könyvről. Tetszett, tetszett, de azért annyira nem.
Már a megjelenés óta birizgálja a fantáziámat ez a könyv, érdekes a borító, érdekes a fülszöveg, szóval örülök, hogy sikerült cserével megszereznem és elolvasnom végre. :)
Szerintem ebből az alapötletből egy iszonyat jó történet kerekedhetett volna, de valahogy mégis hiányzott valami nekem belőle. Talán az, hogy a szereplők a legkevésbé sem voltak szimpatikusak, vagy az, hogy az egész lehetőségszerű sci-fi vonal eltűnt az ifjúsági hangvétel miatt...nem tudom, de hiába tetszett, erre nem tudok 10 csillagot adni.
A regény egyetlen megmentője a humor, a jónak ígérkező, sci-fi-s beütés és a rejtélyes hangulat volt, ami a könyv végéig kitartott. Sajnálom, hogy nem lett belőle több, mint egyszeri olvasmány.
Szereplők
Adam Allbright
Aislin
Eve Spiker
Solo Plissken
Terra Spiker
Kedvenc idézetek
"– Akkor itt a tökéletes pasid.
Vállat vonok.
– A tökéletes nem igazán felel meg nekem.
– Most viccelsz? – néz hitetlenkedve. Újra Adamre néz. – Basszus, Eve, ez a pasi bámulatos!
– Nekem a kicsit kevésbé bámulatos jön be.
(…)
– Nézz már rá! – magyarázza Solo. – Teljesen heteró vagyok, de még én is elkapnám egy körre!
– Kösz! – mondja Adam.
– Engem akarsz helyette? – kérdezi Solo. – Begolyóztál?
– Úgy tűnik – közlöm.
(…)
Solo igyekszik felülni, de még kába. Az ágya szélére ülök, és segítek neki felülni. Eközben átkarolom a hátát. Kisimítom a szeméből a nedves haját.
A háta nem olyan kidolgozott, mint Adamé, és a haja sem olyan szép.
Viszont emlékszem, milyen volt Adammal csókolózni. És arra is emlékszem, milyen volt Solóval. És tudom, melyiket szeretném megismételni."
"– Szabadság – közli meglepően sürgető hangsúllyal.
– Felelősség – vágok vissza.
– Ezek együtt járnak?
– Úgy hallottam – felelem."
"Ő a leggyönyörűbb férfi, akit életemben láttam. Egész életemben. Akárhol. George Clooney, Johnny Depp és Justin Timberlake, mindannyian csak Adam kevésbé jóképű haverjai lehetnének."
"– Azt nem kalkuláltam bele a terveimbe, hogy két lány is lesz velem.
– Jellemző – közli Aislin vontatottan. – A pasik folyton két csajra vágynak, de hogy meg is tervezzék a dolgot? Ugyan már!"
"– Ugyan már, Aislin, mindenki egy kicsit szabálytalan a maga egyedi módján, nem? Senki nem tökéletes.
– Most viccelsz?
– Dehogy – bizonygatom.
– Oké. És ezt pont te mondod, aki nem akart randizni Finnian Lenzerrel, mert túl szőke volt a haja.
– Tulajdonképpen albínó – közlöm. – Nem mintha ez gond lenne.
– Toine Talbert túl alacsony volt, John Hanover túl sovány, Lorenzónak meg, akinek most nem rémlik a vezetékneve, vicces volt a képe…"
"Azt hiszem, az elhalálozás elfogadható indoknak számít arra, hogy nem csinálom meg a házit."
"Amikor az ember éppen meghal – gondolom, miközben sebzett madár módjára repülök a levegőben –, a szeretetre kellene gondolnia. Vagy ha nem a szereteten elmélkedik, akkor lajstromot kellene készíteni a bűneiről, vagy azon kéne tépelődni, hogy miért is nem a lámpánál ment át az úton.
Almára viszont semmiképp nem kellene gondolnia."
«««««««««¶ (9/10)
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése