A kút és az inga Poe egyik remekműve. A spanyol inkvizíció egy halálra ítélt foglyát ájultan zárják a toledói pincebörtön egyik cellájába. Amikor feleszmél, a legteljesebb sötétség veszi körül. Megpróbálja kideríteni, hová is zárták be: tapogatózva körbejár a falak mentén, igyekszik megjegyezni a sarkokat. Amikor megbotlik és elesik, észleli, hogy a cella közepén verem tátong. Utána elalszik, ébredéskor érzi, hogy szorosan egy padhoz kötözték. Rémülten látja az időközben beeresztett gyenge fényben, hogy felette egy bárdszerű inga mozog, mely minden lengéssel lejjebb és lejjebb ereszkedik, s a szíve magasságában ketté fogja hasítani a testét.
A rab egyre növekvő rémületében megmenekül az inga jelentette veszélytől, de újabb rettenetes megpróbáltatások várnak rá. A fémfalak felforrósodnak és lassan megmozdulnak, egyre szűkül a tér: a fogoly közelebb és közelebb kerül a verem pereméhez. A fényben a rab belenéz a verembe, és kimondhatatlan borzalommal fordítja el a fejét. Irigylésre méltóak, akik még nem olvasták az elbeszélést, mert ők nem ismerik még azt a klausztrofóbiás lidércnyomást, amelybe Poe beletaszítja az olvasót, ugyanakkor nem ismerik azt az esztétikai jutalmat sem, amelyet a szerző írásművészetének mély, acélos tisztasága kínál.
