Thérèse, a magányos, fiatal lány megpillant a párizsi metróban egy sárga kabátos nőt, aki különös módon hasonlít évek óta eltűntnek hitt anyjára. A nyomába ered, s e szokatlan keresés közben fölidézi maga előtt a múltját, s igyekszik megválaszolni a nyitva maradt kérdéseket: Mi volt hazugság, és mi igaz? Az anyja valóban meghalt-e Marokkóban, ahogyan azt eddig tudta, vagy mindvégig itt élt Párizsban, s csak karrierje miatt hagyta el lányát, akit boldogabb időkben Kis Bizsunak hívott? S vajon e boldogabb idők gazdagsága honnan származott? Ki volt az anyja tulajdonképpen, és kivé lett ő maga? Jóvá tudja-e tenni a múlt hibáit? A szép, törékeny lány igyekszik eligazodni az emlékezetében megmaradt nevek és helyszínek kavalkádjában, s kikapaszkodni valahogy múltja sötét árnyai közül.
Hűha..
Nagyon nehéz erről a könyvről bármit is mondani, hiszen nagy elvárásokkal kezdtem bele. Elsőnek akkor szereztem tudomást erről a könyvről, amikor Modiano megkapta az irodalmi Nobel-díjat, aztán később akkor döntöttem el, hogy elolvasom, amikor megláttam, hogy az első a Bookandwalk Ebook sikerlistáján. És milyen jól tettem, hogy elolvastam...A történet nem mond sokat, nem akar sokat mondani, monumentálisan kifejezni a mondanivalóját és 50+ szereplő és helyszín bevonásával nagyot alkotni... Egyszerűen csak el akarja mondani, hogy Thérése-nek eltűnt az édesanyja, és a lány visszaemlékezései teszik ki a teljes történetet. Vajon miért hazudott és hagyta ott őt az anyja, miközben ő halottnak hitte? Ki a titokzatos sárga kabátos nő a konzervekkel és a kávéval? És vajon eljön-e a nagyszerű találkozás? És ha eljön, akkor az szép lesz-e, vagy vádló? Ez mind kiderül a könyvből.
Sajnos Modiano többi művéhez még nem volt szerencsém, de talán ez után a pozitív élmény után majd teszek velük egy próbát. :)
Kedvenc idézetek
"Ezeregy ember ereszkedik le délután hat óra körül a mozgólépcsőn a Châtelet metróállomáshoz, aztán minden létező irányba átszállnak, és szétszélednek a négy égtáj felé. Egymást keresztezik a lábnyomok, aztán egészen összekuszálódnak. Léteznek biztos pontok ebben a hömpölygésben."
"Gyakran egy életre a nyakunkon marad valaki, mert nincs szívünk lerázni. Fényes pillanatokban csapódik hozzánk, és követ a nyomorúságban, akkor is csodál, kitart mellettünk, vakon bízik bennünk. Egy földönfutó, mint te. Egy hűséges kutya. Egy örök balek."
"Annak idején azt mondták, régen meghalt Marokkóban, de nem jártam utána, mi történhetett vele. Az ember hall gyerekkorában jó néhány „meghalt Marokkóban”-féle, homályos értelmű mondatot, és mivel nem érti, inkább elereszti a füle mellett. A mondatok dallama azonban visszacseng az emlékezetünkben, mint például a „Volt egyszer egy kishajó” című dalocskáé, amelyben a kis matrózt majdnem megeszik a hajótörött tengerészek. „Meghalt Marokkóban.”"
"Egyetlen dolgot szeretnék megtudni, azt hogy mi történt, ami miatt ide, ilyen mélyre jutott, tizenkét évvel azután, hogy meghalt Marokkóban."
★★★★★★★★★★
(10/10)
Kiadó: Tarandus
E-book kibocsátó: Bookandwalk
Kiadás éve: 2014
Oldalszám: 128
Eredeti cím: La Petite Bijou
A bejegyzés a Book and Walk jóvoltából jöhetett létre.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése