Lois Lowry - Az emlékek őre (Az emlékek őre #1)

A 12 éves Jonas olyan világban él, melyben nincs igazságtalanság, éhezés, erőszak, nincsenek kábítószerek, a családok életében is teljes a harmónia. Ezt a tökéletesnek tűnő világot a bölcsek tanácsa vezeti. Ők azok is, akik a tizenkettedik évüket betöltött fiúk és lányok egész életre szóló pályáját kijelölik egy évente megrendezett ceremónián. Történetünk hősét valami egészen egyedi feladatra tartják alkalmasnak. Miközben egy különös öregember felkészíti őt hivatása betöltésére, Jonas előtt feltárul, milyen titkok lapulnak az őt körülvevő világ békéje mögött. A fiú vakmerő tettre szánja el magát…

     Az ifjúsági regény sajátos hangulata, cselekményének feszültsége a gyermek és felnőtt olvasót egyaránt fogva tartja. Az emlékek őre kivételes lehetőséget kínál a továbbgondolásra, arra, hogy szülők és gyerekek, tanárok és tanítványok elbeszélgessenek az élet nagy kérdéseiről.

Mit is mondhatnék erről a könyvről? Habár Magyarországon 2001-ben jelent meg először, hozzám (nagyon sekélyes módon) még csak most, a filmadaptáció hírével jutott el. Féltem belekezdeni, mert az első kiadás borítója... nem valami bizalomgerjesztő. De végül angolul kézbe vettem, és le sem akartam tenni.

Jó pár disztópiás könyvvel a hátam mögött azt hittem, hogy Lowry már nem fog tudni újat mondani - de tudott. A könyvbeli antiutópikus társadalmat nagyon érdekesnek találtam, semmihez sem hasonlíthatónak. Nagyon tetszett az egész elgondolás és az összes apró részlet, ami még jobbá tette a történetet. De valahogy mégis kevés volt. Hiába imádtam, valahogy olyan érzésem volt, mintha félbehagyták volna a könyvet. Sok minden nem derült ki, sok részlet maradt homályban, hónapok munkája sűrűsödött pár mondatba. Az írónő belekezdett egy fontos esemény részletezésébe, egy szereplő fejlesztésébe, aztán egyszer csak félbehagyta. Számomra a könyv függővége is egy nagy érvágás volt, hiszen hiába sorozat tagja a könyv, a következő kötet nem ott veszi fel a cselekményt, ahol abbahagyta az előző kötet. Az alapötlet zseniális, csak szerintem egy kicsit jobban ki kellett volna dolgozni.

A filmadaptációt még nem láttam, de ahogy ránézek a filmplakátra, sajnos egy színészről sem tudom megmondani, hogy melyik szerepelő akar lenni.

★★★★★★★★☆☆ (8/10)

Update: Az emlékek őre lett a Mini Könyvklub 4. májusi könyve, ezért egy kicsit felfrissítettem az emlékeimet a történetről, és ehhez illően, a blogbejegyzést is. Őszintén szólva attól függetlenül, hogy nem voltam maradéktalanul elégedett a könyvvel, mégis szép emlékeket hagyott bennem, mert egy egészen különleges világot tárt elénk. Imádom, hogy a disztópiák olyan változatosak, és mindig meg tudnak lepni egy-egy egyedi ötlettel. Talán ezért is a kedvenc műfajom.

Az eredeti blogbejegyzés óta megnéztem a filmadaptációt is. Azt sem tudnám 10 csillagra értékelni, de tetszett. A szereplőket egyáltalán nem így képzeltem el (nekem mindig is Dylan O'Brien lesz Jonas), de tetszett az egész képi világa, és az, hogy a fikciós társadalom alapját közérthetővé tették, hogy olyan nézők is értsék, mi és miért történik, akik nem olvasták a könyvet. A zenék és a monumentális jelenetek tetszettek, a kedvenc részeim a filmben pedig az emlékek voltak, amiket Jonas kapott (például az esküvő). Ezek annyira, de annyira jól elkapott pillanatokat mutattak be, hogy tényleg úgy éreztem a képernyő előtt, mintha én is most hallanék először gyermeksírást vagy látnék színeket. A végével itt sem voltam kibékülve, pedig reménykedtem benne, hogy valamiképpen többet kapunk, valami lezárást. Ettől függetlenül szerintem ebben az esetben a film és a könyv együtt jár, kiegészítik egymást, és egymás hiányosságait remekül pótolják.