A 35 kiló remény egy francia kiskamasz története, akinek remek a kézügyessége, hatalmas a szíve, de iskolába járni nagyon nem szeret, hiszen nem igazán tud megfelelni az ottani követelményeknek. Grégoire, bármit megszerel, szívesen segít barkácsolni imádott nagypapájának, de a matekkal és a szüleivel hadilábon áll. A helyzet napról napra romlik, kicsapják az iskolából, és senkinek sincs ötlete, hogyan tovább…
Anna Gavalda ifjúsági regényében minden írói erényét megvillantja: egy hétköznapi történetet mesél el rólad vagy a szomszéd fiúról, egy családról, ahol mindig lenne mit tenni, elfogadásról és elutasításról, és arról, hogy gyerekként sem könnyű az élet.
Most, a friss megjelenések kereszttüzében csak azért vettem ki a könyvtárból, mert már régóta kívánságlistán van, és mikor megláttam, milyen vékony, gondoltam, hogy miért is ne? Hát ha vissza tudnék menni a múltba, most jól fejbe csapnám az akkori önmagamat a Háború és Békével, mert az egyik legunalmasabb és közönségesebb könyv volt ez, amit valaha olvastam.
Kezdjük a címmel: 35 kiló remény? Most komolyan? És miért is? Egyáltalán sehogy sem kapcsolódik a
könyvhöz, ráadásul nagyon hatásvadász, és semmi értelme.
A borító: Úgy körülbelül a 40. oldalon megemlítést nyer, hogy Grégoire kirakja (ne kövezzetek meg, ha nem pontosan tudom, de nem nagyon kötött le) Luke Skywalker fejét legóból. És? A könyvnek nem ez a fő motívuma. Annyival jobb borítókat tudtak volna csinálni, az iskola és a depresszió témájában... Valami ilyesmire gondoltam: kép.
A főszereplőről, Grégoire-ról úgy 50 oldalig el sem lehetett dönteni, hogy fiú, vagy lány, mert semmi utalás nem volt rá, másrészt egy idegesítő, nyafogó kiskölyök. Adnék neki egy pár pofont, és meglátnánk, hogy ki nem tud megfelelni az iskolai követelményeknek.
Úgy a 60. oldalig bírtam, aztán a végére lapoztam, elolvastam az utolsó oldalt, ami nagyon kíváncsivá tett, de azért annyira nem, hogy megérje elolvasni.
¶¶¶¶¶¶¶¶¶¶ (0/10)
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése