A Szerinted?! egy kamasz lány és az édesanyja napi csatáit követi végig, nem kevés humorral.
Olvasd el Janka naplóbejegyzéseit, majd fordítsd el a könyvet és kövesd, hogy Eszter, az anyuka hogyan éli meg ugyanazokat az örömöket, vitákat, nagy összeveszéseket és kibéküléseket..
És hogy ebből mi sül ki? Vágd fel a középső részt, és ez is kiderül!
Borcsa írásait rendszeresen nyomon követem a WMN-en, ő a kedvenc íróm az oldalon Szentesi Éva mellett. Így mikor tudomásomra jutott, hogy ő bizony nem csak online, de könyv formájában is ír, azonnal kellett nekem ez a könyv, és mikor előjegyzéssel megérkezett a könyvtárból, azonnal neki is láttam, rekeszizmok bekészítve, hogy itt bizony halálra fogom röhögni magam. Hát nem, inkább már Borcsa helyében éreztem magam kínosan, hogy ez a könyv egyáltalán napvilágot látott.
Sajnos nagyon sokat ígért, és ebből semmit sem sikerült beváltania. Először Janka naplójával kezdtem, amit egy idő után fel is adtam, ugyanis sajnos, habár Borcsának vannak gyermekei, nagyon nem sikerült betalálnia ezzel a naplórésszel. Jankánál megvan a szokásos, tinilányokra jellemző, idegesítő brat jellemvonás, amivel gyakran ábrázolják a tinilányokat a könyvekben, de sajnos ez annyira túlzott, hogy rettenetesen idegesítő lett tőle. Az életében jelenlévő mellékszereplők is idegesítőek, a Bolond nevű szereplő elnevezésétől már a falra másztam, szerintem ez sem túl reális. A tipográfia nagyon jó, tetszik és könnyen olvasható ettől a napló, de szerintem ez egy olyan túlzottan jópofáskodó próbálkozás, ami megint csak felveti a szokásos tiniregény-problémát: a fiatalok NEM beszélnek így! Nem és nem! Akinek van ilyen korú gyermeke, miért nem tud erre magától rájönni? Nem hiszem, hogy olyat hallott volna a lánya szájából, hogy dagályoskodás, zsémbedék, műlovar, kolonc, rapli. Illetve befigyelt a "pesties" (nem szeretnék pejoratív lenni, de vidékiként én ezt a fajta beszédet így ismerem... :D) "a Fülöp", "a Bolond" kifejezés, amit lehet, hogy a fiatalok így használnak, na de könyvben így leírni, elég gáz. Ami még kihúzta nálam a gyufát, az az volt, hogy talán el kellene dönteni, hogy most egy magyar szereplős, magyar helyszínes könyvet írunk, vagy külföldi környezetbe helyezzük a könyvet, és ahhoz végig igazodni, hiszen nálunk egy nagymamát sem hívnak Nonnának, míg külföldön az ilyen nevek bevett szokásnak számítanak.
Eszter, az anyuka naplója az első oldalon el is vágta magát nálam, amikor az állítólagos napló nem naplóformában szólalt meg, hanem külső szemlélő mesélte a történetet. Itt meg is álltam, hiszen én naplóra számítottam, és nem azt kaptam.
Összességében a humor rendben van sok helyen, ez értékelendő, de a többi részlet sajnos nem.
★★★☆☆☆☆☆☆☆ (3/10)
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése