A valóságban Delila és Olivér soha nem lehetne egy pár. Viszont itt vannak a valóságban, és mégis párként élnek. Szembe kell nézniük a ténnyel: a „Boldogan éltek, amíg meg nem haltak” mondatot akár komolyan is vehetik. A sors azonban különös módon üzen nekik, és hamarosan rá kell jönniük: egy mese újraírása kockázatokkal jár.
A Sorok között folytatásában Olivérnek olyan hétköznapi problémákkal kell megküzdenie, amelyekről nem is álmodott: eddig mindenki az ő alattvalója volt, mostantól azonban neki kell alkalmazkodni másokhoz. Ami nem is olyan könnyű feladat, ha az embernek már előre meg van írva a meséje…
Delilának és Olivérnek közösen kell eldönteniük, mennyit hajlandóak kockáztatni az igaz szerelemért, hogy a történetük a való világban is boldog véget érjen. Hiszen a legnagyobb kalandok nem a tündérmesék lapjain történnek…
Kicsit féltem, hogy olyan erőteljes kezdés után, mint a Lapról lapra, hogyan fog folytatódni a történet, és habár az eleje annyira nem tetszett, a végefelé azonban elkapott megint az az érzés, amit az előző résznél éreztem, hogy ez csodálatos.
Nos, az elején bepillantást nyerhettünk abba, hogyan birkózik meg Olivér a "kinti" élettel, és ehhez milyen áldozatokat kell hoznia a történet további szereplőinek. Ez a rész kicsit kevésbé tetszett, mert nagyon sokat szenvedtek és lamentáltak "felesleges" dolgokon, kínlódtak jobbra-balra, legalábbis nekem így jött le a dolog. Aztán amikor elkezdtek bonyolódni a dolgok, akkor kezdett igazán tetszeni a történet, és megint elmerültem abban a csodás mesevilágban, amit az előző rész adott nekem. Új kedvenc szereplőket avattam Chris és Jessamyn személyében, és kicsit közelebb került hozzám már Edgar is. A végkifejlettel nagyon elégedett vagyok, szerintem ennek így kellett lennie. Remélem lesz még folytatás, mert szívesen olvasnék meg Deliláékról.
Szereplők
Kedvenc idézetek
"Tudod, csak mert megfogtad ezt a könyvet, még nem lett a tiéd."
"De miért ilyen fájdalmas a szerelem?
Amikor annyira szükségünk van a másikra, hogy lélegezni sem tudunk nélküle? Amikor legszívesebben megölnénk valakit, mert az is felér egy kisebb halállal, ha a másik egy pillantást vet rá? Amikor minden percben vele lennénk, miközben tudjuk, hogy ezt senkitől sem lehet elvárni?
Amikor rábízzuk valakire a szívünket, pedig a hatalmában áll összetörni?"
★★★★★★★★★☆ (9/10)
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése