Rácz-Stefán Tibor - Fogadj el!

Hiszel magadban? 

Petra a pénztelen, vidéki lány elit gimnáziumba kerül, ahol mindenki gazdag és menő, így aztán hazudik, hogy ne lógjon ki, hiába figyelmezteti Dávid. 

Petrát a lányok befogadják, barátokat szerez, egy fiú is tetszik neki, de kiderül az igazság. És ettől kezdve pokollá válik az élete. 

Túl lehet-e élni a bosszút, az iskolai megalázásokat? 

Dávidnak is van egy kínos titka, a lányok nem izgatják, de a szívét nagyon is megdobogtatja Áron, a jóképű padtársa, aki pontosan tudja ezt, és gonoszkodva ki is használja. 

A két barát szerelemmel, árulással és szenvedéllyel teli útja döbbenetes eseménybe torkoll. 

Van egy pont, amikor már nincs tovább. 

Van egy pont, ahol a szerelem már fáj. 

Már régóta birizgálja a fantáziámat ez a könyv, de még csak most sikerült beszereznem. De még jó, hogy így tettem, mert imádtam.

Tetszett, hogy a könyvnek két főszereplője van, akiknek a története megállta volna a helyét egy-egy önálló regénykét is, viszont így még izgalmasabb lett a könyv és soha nem tudott ellaposodni.

Petra szála jobban tetszett, nagyon drámai volt. Mint egy elitgimnázium volt tanulója, én is szembesültem már azzal, hogy a pénz az úr, hogy az itt tanulók általában tehetősebb családból érkeznek és bizony nem csak regényes fordulat, hogy kinézik azt, aki kevésbé szerencsés körülmények közül érkezett. Az író szerintem nagyon jól felépítette Petra karakterét, és az édesanyja is tipikusan az a szegényebb körülmények közt élő, problémákkal küzdő édesanya, ami kellett ebbe a történetbe. Ami Petrával történt, borzasztóan megviselt az olvasás közben, hiszen ez bármelyikünkkel megtörténhet bármikor. Tetszett, hogy Tibi milyen remekül ábrázolta Petráék osztályát, a különböző személyiségek jól elkülönültek, és fricskát adtak a mai tinik társadalmának, mert sajnos rengeteg olyan fiatal van a világon, mint Bálint, Csenge és társai. Bálint karaktere egyébként nagyon megdöbbentő volt, mert azt gondoltam, hogy a vége fele (amit spoilerveszély miatt nem részleteznék) kicsit visszább vesz az arcából - hát nem. Az is tetszett, hogy a fő "kínzók"nak is szentelt egy-egy fejezetet az író, amikor egy kicsit megismerhettük, hogy miért olyanok, amilyenek, bár ettől függetlenül ez nem szentesítette a cselekedeteiket.

Dávid szála adta a regény LMBT témáját. Nagyon tetszett, ahogy viaskodott önmagával az érzései miatt, és az egész Áron-Dávid szál is jól ki lett dolgozva, tele fájdalommal, és persze tele szép pillanatokkal. Nagyon remélem, hogy a szerző készül folytatással, mert annyi potenciál van kettejük történetében, hogy én biztos megvenném a folytatást.

Tetszett még továbbá a rengeteg könyv felvonultatása is a történetben. Először igazából ez rám negatív hatással volt, mert az író köztudott kapcsolata a Könyvmolyképző kiadóval, és a tény, hogy az említett regények 80%-a a Könyvmolyképző kezei közül került ki, kicsit reklámfogás-szagú volt számomra, ám ezt később korrigálta mindenféle más regény említésével, amiből rájöttem, hogy az említett regények igazából a szerző olvasmányai, hiszen láthattunk is értékelést ezekről a blogján. Ez számomra egy nagyon pozitív élmény volt, mert egyrészt a mai fiatalsághoz szólt ezzel, hiszen például a Párválasztó és az Obszidián rettentően közkedvelt a körünkben, másrészt önmagából egy darabot is beletett a történetbe, ezzel megadva azt a hidegrázós érzést, hogy igen, ezt a történetet valóban valaki a saját lelkéből tépte ki. És nem tudok szó nélkül elmenni amellett sem, hogy Tibi köztudottan jóban van egy másik LMBT szerzővel, Róbert Katalinnal, akinek a könyvéről, a Szívből, színből, igazánról is egy pár jó szóban megemlékezett a történetben. Ez is nagyon tetszett.

Igazából csak annyit tudok mondani ezen felül, hogy: imádtam, imádtam, imádtam!!

Szereplők

Petra

Bálint

Dávid

Csenge

Kata

Barbara

Áron

Kedvenc idézetek

"A kínzóimnak fogalmuk sincs arról, mennyi kárt okoznak azok, akik feljogosítva érzik magukat arra, hogy kínozzanak minket. Fel sem fogják, hogy a szavak, mint egy éles tőr, úgy döfik át a szívünket. A fizikai fájdalom idővel elmúlhat, de a lelki gyötrelem örökre megmarad."

"Azok, akik boldogok, el sem tudják képzelni, milyen kitaszítottnak lenni."

"Úgy érzem, semmi sem jó nélküled."

"– Szerintetek azért bámulnak meg minket, mert szépek vagyunk, vagy mert hat rájuk a Lolita-effektus, amit a rövidke iskolás szoknya vált ki? 

– Ki az a Lolita? – kérdezte Csenge. – Ide jár suliba? Vagy már elballagott?"

"– Gyönyörűek voltunk, mint mindig – harsogta büszkén Kata. Ja, pláne a harmadik feles után, amikor sugárban hánytál, és a drága barátnőid felnyomták Instára. Ez aztán a Yolo."

★★★★★★★★★★ (10/10)