MINIKRITIKA | Naomi Novik: Rengeteg

Agnyeska szereti csendes faluját a völgyben, az erdőket és a csillogó folyót. Kis világának peremén túl azonban a gonosz varázslattól sötétlő Rengeteg burjánzik, melynek árnyéka a lány életére is rávetül.

Népét egy szigorú varázsló oltalmazza a Rengeteg hatalmától, a Sárkányként ismert mágus azonban szörnyű árat követel a segítségéért: tízévente egy hajadont. Ahogy közeleg a kiválasztás ideje, Agnyeska félelme egyre nő, mert tudja, hogy legjobb barátnőjére, a szépséges és bátor Kasjára fog esni a Sárkány választása, és senki sem mentheti meg a rá váró rettenetes sorstól.
Amikor azonban a Sárkány eljön, nem Kasja lesz az, akit elragad.
„A Rengetegben minden megvan, amit Novik írásaiban szeretek, és ráadásnak némi óvilági mágia és a sötét tündérmesék zamata.” Patrick Rothfuss, A szél neve szerzője
„Vad, pezsdítő és mélyen, sötéten mágikus. Azonnal a klasszikusok közt a helye.” Lev Grossman, A varázslók szerzője

Ismét kifogott rajtam a Mini Könyvklub ehavi olvasmánya. :( Bár a fülszövegben lévő Lev Grossman ajánlásból már sejteni lehetett, hogy sok jóra nem számíthatok.

Nem bírtam végigolvasni, nagyon kínlódtam vele. Nem tetszett a történet, úgy éreztem magam végig, mintha egy mesébe csöppentem volna, ehhez pedig nem volt túl sok kedvem, inkább egy ütős fantasyt vártam tőle. Az ötletért elismerés jár Noviknak, tényleg nagyon jól hangzik a történet a fülszöveget olvasva, de nekem beillene ezredik Magyar Népmeséknek is, ez pedig inkább gyerkekek kezébe való, mintsem felnőttekébe. Nem tudom értékelni sajnos felnőtt fejjel, amikor semmi értelmes cselekménye, megfogható, valós eleme nincs a történetnek, csak mintha egy esti mesébe vagy drogos látomásba csöppentünk volna. Az sem tetszett, hogy az elején már belecsaptunk a történet közepébe, semmi felvezetés, semmi magyarázat, egyedül a fülszöveg szolgált valamiféle mankóként, hogy tudjuk, miről is van szó. Novik helyében én ha már egy ilyen meseszerű történetet írok, bejátszottam volna egy meseszerű elbeszélésmódot is, de hát ez nem történt meg.

A többi karaktertől sem ájultam el túlságosan, Szarkan nagyon idegesített, de talán csak azért, mert szerintem egy ilyen mesébe nem fért el egy szerelmi szál lehetősége. Agnyeska karaktere sem lett túlzottan szimpatikus számomra, olyan tipikus mesefőhősnő benyomását keltette, esetlen, bénácska, nem nagyon tudja, mihez kéne kezdenie, aztán egy kicsit jobbra fordult a helyzet.

Összességében nekem ez megint egy olyan olvasmány volt, amit örülök, hogy a Mini Könyvklub miatt elolvastam, mert már régóta érdekelt (hasonlóan A varázslókhoz), és örülök, hogy már két könyvet lehúzhatok a végtelen hosszú TBR listámról, de köszönöm szépen, bőven elég volt belőlük annyi, amennyit sikerült elolvasnom.

★★☆☆☆☆☆☆☆☆ (2/10)