„Nem is kifli. Nem is kukac. Nem is bab, de nem is kavics. Kufli. Egy kufli sok mindenre hasonlít, és semmire sem. Pattog, mint egy gumilabda, pedig nem is az. Színes, mint egy nyalóka, pedig nem ehető. Van kicsi, van nagy. Van kövér és van sovány. Jönnek-mennek, sosem tudni, honnan hova…” Ők tehát a kuflik, akik a könyv első meséjében letelepednek egy elhagyatott réten, egy se nem túl kemény, se nem túl puha, éppen megfelelő kupacban. Szeretnek például hempergőzni és futkorászni, csakúgy nézni a naplementét és heverészni – és a vadmarcipánt sem vetik meg!
Dániel András bumfordian humoros és kedves meséit az ovisoknak ajánljuk, de a szüleik is jókat fognak kuncogni olvasás közben!
Habár fogalmam sincs, hogy mik azok a kuflik, és eleinte egy kicsit zavarbaejtőek voltak, nagyon megkedveltem őket, és András könnyed humorát, amivel meggyőzött, hogy ezt az édes kis mesekönyvet, amit ugyan nem igazán értek így, felnőtt fejjel, majd megvegyem a gyermekemnek. :)
★★★★★★★★★★ (10/10)
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése