Egy hosszú olvasási válság után fogtam neki ennek a könyvnek, és nem vártam tőle, hogy majd kihoz ebből, de csodák csodájára pár óra alatt elolvastam és egyből visszatért az olvasás iránti kedvem. És mindemellett még új kedvencet is avattam.
Azelőtt még sosem hallottam erről a könyvről, csak a filmadaptáció előzetese és az új kiadás hatására éreztem úgy, hogy el kell olvasnom. Viszonylag rövid kis olvasmány, de óriási benyomást tesz az emberre. A könyv Célestine, egy francia szobalány életét, kalandjait meséli el, maga Célestine által közvetítve. Tetszett, hogy ide-oda ugrált az időben, egyszerre folytak a jelenkori események, és közben a visszaemlékezések segítségével megismerhettük a főhős múltját. De bár ez az időbeli ugrálás sok regénynél zavart kelt, itt nagyon jól működött.
Az is tetszett, hogy valósághűen, és semmit el nem hallgatva írta le, hogy miken kell keresztülmennie egy cselédnek,beszélt perverz urakról, szeszélyes, kegyetlen úrnőkről, elkényeztetett örökösökről és féltékeny szobalányokról. A társadalom nagyon széles skáláját vonultatta fel, mindenféle embertípus megjelent a könyvben, de nem süllyedt el a negativitásban, és a pozitív élményeket is elmesélte. Nagyon éles társadalomkritikát fogalmaz meg az úri nép és az "aljanép" különbségéről, egymáshoz fűződő viszonyáról, egyszerűen remek volt.
És hát ami a legnagyobb meglepetésként ért... az erotika! Eszembe sem jutott volna, hogy ebben a könyvben lesz egy ilyen szál is, és hát képzeljétek el, hogy meglepődtem... :D De tetszett. Mai szemmel nem tűnik olyan fülledtnek és erotikusnak a regény, mert vannak ennél sokkalta durvábbak is a mai könyvpiacon, de tekintve, hogy 1900-ban adták ki először, el tudom képzelni, mennyire polgárpukkasztó lehetett. Lerántja a leplet az érinthetetlen úri népek szexualitásáról és nem rejt semmit a véka alá.
Szeretnék még sok ilyen jó könyvet olvasni.
Kiadó: Kossuth
Azelőtt még sosem hallottam erről a könyvről, csak a filmadaptáció előzetese és az új kiadás hatására éreztem úgy, hogy el kell olvasnom. Viszonylag rövid kis olvasmány, de óriási benyomást tesz az emberre. A könyv Célestine, egy francia szobalány életét, kalandjait meséli el, maga Célestine által közvetítve. Tetszett, hogy ide-oda ugrált az időben, egyszerre folytak a jelenkori események, és közben a visszaemlékezések segítségével megismerhettük a főhős múltját. De bár ez az időbeli ugrálás sok regénynél zavart kelt, itt nagyon jól működött.
Az is tetszett, hogy valósághűen, és semmit el nem hallgatva írta le, hogy miken kell keresztülmennie egy cselédnek,beszélt perverz urakról, szeszélyes, kegyetlen úrnőkről, elkényeztetett örökösökről és féltékeny szobalányokról. A társadalom nagyon széles skáláját vonultatta fel, mindenféle embertípus megjelent a könyvben, de nem süllyedt el a negativitásban, és a pozitív élményeket is elmesélte. Nagyon éles társadalomkritikát fogalmaz meg az úri nép és az "aljanép" különbségéről, egymáshoz fűződő viszonyáról, egyszerűen remek volt.
És hát ami a legnagyobb meglepetésként ért... az erotika! Eszembe sem jutott volna, hogy ebben a könyvben lesz egy ilyen szál is, és hát képzeljétek el, hogy meglepődtem... :D De tetszett. Mai szemmel nem tűnik olyan fülledtnek és erotikusnak a regény, mert vannak ennél sokkalta durvábbak is a mai könyvpiacon, de tekintve, hogy 1900-ban adták ki először, el tudom képzelni, mennyire polgárpukkasztó lehetett. Lerántja a leplet az érinthetetlen úri népek szexualitásáról és nem rejt semmit a véka alá.
Szeretnék még sok ilyen jó könyvet olvasni.
Szereplők
Célestine
George
Rose
Kedvenc idézetek
"– Célestine, ugyebár? Oh, nem szeretem ezt a nevet. Majd Marynek fogom hívni, angolosan… nem felejti el? Mary… igen, ez illendőbb.
Hát igen, ez már így van. Nekünk még a nevünk viseléséhez sincs jogunk, mert minden házban van hasonló nevű kisasszony, vagy rokon, vagy kutyus."
"Minden szavuk sértő, de nem szabad visszafelelni, csupán mosolyogva köszönetet mondani. Néha, mikor úrnőimet fésültem, kedvem lett volna körmeimmel felhasogatni ápolt bőrüket…"
"– Meghalt az anyám, szegény anyám!
A Madame pedig rendes hangján ezt mondta rá:
– Hát ez olyan baj, amin én nem tudok segíteni… mindenesetre azért a munkájában ne legyen hátramaradás…
Ez volt minden. No, az én asszonyomat sem veti szét a nagy jóság!"
"Oh, az a rikácsoló, éles hang, az ember ökölcsapással szeretné visszaküldeni a szájába."
INFORMÁCIÓK:
Kiadó: Kossuth
Megjelenés éve: 2016
Oldalszám: 216
Eredeti cím: Le Journal d'une femme de chambre
★★★★★★★★★★ (10/10)
A bejegyzés a Kossuth Kiadó jóvoltából jöhetett létre
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése