Az első hullám nyomán sötétség támadt.
A második hullámot csak a szerencsések élték túl.
A harmadikat pedig a szerencsétlenek.
A negyedik után egyetlen szabály maradt: ne bízz senkiben!
Az idegenek támadásának első négy hullámát szinte lehetetlen volt túlélni. A tizenhat éves Cassie magára maradt egy sivár, szinte üres világban, ahol a kevés túlélő életét a bizalom hiánya csak még kilátástalanabbá teszi. Miközben a gyilkos ötödik hullám végigsöpör a bolygón, Cassie-nek nincs más választása: igyekszik megakadályozni, hogy a megszállók végleg kiirtsák az emberi fajt.
Az idegenek táborának felrobbantása után barátaival átmenetileg egy omladozó szállodában húzzák meg magukat. A kis csapat másik menedéket keres, ahol átvészelhetik a közeledő telet. Egy napon váratlan látogató érkezik. A nyomában pedig ott lihegnek a gyilkológépnek kiképzett idegenek…
Cassie mellett új hősnő is feltűnik: a megtörhetetlen Adu, aki küldetése során az idegenek vezérének, Voschnak a csapdájába esik. Mindkét lány erejét és kitartását megsokszorozza, hogy a kegyetlen összecsapások közepette meglepő módon erős érzelem bontakozik ki bennük egy-egy társuk iránt. Tetteiken múlik, hogy mit hoz a jövő – életet vagy halált, reményt vagy sötétséget, szeretetet vagy gyűlölködést.
Nagyon sokat vártam erre a könyvre, mert Az ötödik hullámot több, mint egy éve olvastam, és nagyon nagy űrt hagyott a szívemben. Amikor a kezembe került a folytatás, szinte azonnal neki is láttam, ám az első pár oldal után azzal szembesültem, hogy nem emlékszem semmire az első részből. Elolvashattam volna újra, persze, de nem nagyon szeretek újraolvasni, így elolvastam a kötet összegzését a wikipédián, és nagyjából beugrott minden. De azért az első 100 oldalon elég durván homályban tapogatóztam, mert sok részlet kiesett. No de mindegy, végül sikerült előcsalnom az emlékezetemből a részleteket.
Ami nagyon tetszett, hogy több olyan szereplő szemszögét is megismerhettük, akik az első kötetben "nem szólalhattak meg", és egy kicsit beleláthattunk a múltjukba. Főleg a Süti előéletéről szóló rész tetszett, bevallom, meg is könnyeztem. Ezáltal a szereplők közelebb kerültek a szívemhez, és ezen sokat segített a váltott szemszög is.
Mit is mondjak, hogy ne spoilerezzek? Nagyon nehéz. A kötet elég durva filozófiai kérdéseket vet fel, amik engem is gondolkodásra késztettek, a posztapokaliptikus YA mellé így társult egy komolyabb vonal is, ami a dolgok miértjéről és az emberiség hibáiról beszél. Ez tetszett. Ebben a kötetben még több romantikus jelenet, vagány harcjelenetek és megható érzelmek jelentek meg, ez is nagyon kellett a történetnek.
Viszont sajnos nem tökéletes, néhol egy kicsit érthetetlen volt számomra, volt, hogy nem igazán magyarázta meg, hogy most mi is történik. Ettől függetlenül a trilógia még mindig nagy kedvenc.
Kedvenc idézetek
"Felálltam, vettem egy nagy levegőt, és lekentem neki egy pofont, arra a szép arcára. Le is lőhettem volna, de úgy döntöttem, hogy lazán fogom kezelni a dolgokat."
"Gondolkodj gyorsan! Ne ess pánikba! Ahogy a sakkban. Latolgasd az esélyeket! Mérd fel a kockázatot!"
"Ha kiakarod ölni az emberséget az emberi lényekből, azt hiszem, jó kezdet lehet kiölni belőlük a nevetést. Sosem voltam túl jó töriből, de meg vagyok győződve arról, hogy az olyan szemétládák, mint Hitler, nem nevetgéltek túl gyakran."
Szereplők
Cassie
Adu
Evan Walker
Penge
INFORMÁCIÓK:
Kiadó: Cartaphilus
Oldalszám: 310
Megjelenés éve: 2015
Eredeti cím: Infinite Sea
★★★★★★★★★☆ (9/10)
A bejegyzés a Cartaphilus Kiadó jóvoltából jöhetett létre
Szia! A Könyves blogok oldalon írtam neked, nem tudom, láttad-e. Bocsi, hogy itt írok, csak látom, hogy posztoltál, de nem regáltál a kommentemre. Újdonsült bloggerként felkerülhetek? Köszi, ha megnézed és válaszolsz! :))) Szép estét! Réka
VálaszTörlésLennél olyan kedves, hogy válaszolsz? Köszönöm előre is!
VálaszTörlés