








Nagyon ritka, de nagyon híres betegségben szenvedek. Gyakorlatilag az egész világra allergiás vagyok.
A történet New York-ban játszódik a huszadik század mozgalmas első két évtizedében. Két nagyon különböző ember szenvedélyes, feszültségekkel teli szerelmi története.
Az Orsk kínálatában Balsak bölcsőktől kezdve egészen a Gutevol hintaszékekig minden szerepelt, amire „életszakasztól függetlenül bárkinek” szüksége lehetett. Koporsókat kivéve. Egyelőre.
Miriam Black tudja, hogyan fognak meghalni. Csak azt nem tudja, ki öli meg őket.
Ez a történet döbbenetes, eddig nem látott mélységekben mutatja be a Playboy-villa bizarr, belső világát és a titkait is annak a férfinak, akinél a villa kulcsa van.
Az Ékkő egyenlő a gazdagsággal, a szépséggel és a hatalommal. De vannak lányok, akik számára nem jelent mást, csak a szolgaságot. Violet a Lápon született és nevelkedett, és genetikai adottságai képessé teszik rá, hogy ő hordja ki az Ékkő egyik előkelőségének gyermekét. A Tó Hercegnője egy aukción vette meg Violetet, aki hamar megtanulja az Ékkő csillogó felszíne alatt rejtőző brutális igazságot. El kell fogadnia a csúf valóságot, és meg kell próbálnia életben maradni.
Kocka, szarkasztikus, érdeklődő, hűséges, ínyenc
Igen, bár nem hivatásszerűen. De mindig tudtam, hogy írni fogok. Kiskoromban tűzoltó akartam lenni, aztán archeológus, de utána rájöttem, hogy maradok az első számú hobbimnál, az írásnál, és karrierré alakítom.
Már beszéltem egy kicsit erről a blogon, de igazából ez nem csak egy dolog. Nem hiszem, hogy valaha is írtam könyvet, amit csak egyetlen esemény vagy ötlet inspirált. A könyveim sok kis gondolat és élmény gyűjteményei, vagy olyan dolgoké, amikről olvastam vagy hallottam a hírekben. Néha csak órákig bámulom a falat és ötletelek. Szóval apró dolgok százaiból tevődik össze egy regény - a főhősnek mentális betegsége van; egy régi, elhagyatott épület, mint helyszín; talált fényképek; megbízhatatlan narrátor; kísértettörténetek; kipróbálni egy férfi főszereplőt...olyan tényezők összessége ez, amik jókor voltak jó helyen.
A kiadóm, a Harper Collins ötlete volt. Szerették volna keverni a média műfajait és nekem tetszett az ötlet. Végül is ez nagyon fokozza az élményt, és imádom az ilyen megoldásokat, mint például ahogy megalkották Abby rajzait. Hihetetlen csapatuk van, akik a művészi dolgokon és az archívumok átkutatásán dolgoznak mindamellett, hogy a fotókat manipulálják és néhányat saját maguk készítenek. Ez rengeteg munka, és mindig lenyűgöz, mivel állnak elő.
Biztos, hogy nem! Túlságosan félek a kísértetektől, hogy beleegyezzek ebbe.
Nem igazán. Van egy pár színész, aki motoszkál a fejemben, de nem akarok túlságosan kötődni hozzájuk, mert ha esetleg film készülne az Asylumból, az igazi színészek teljesen mások lennének. Ezenkívül nem vagyok egy nagy tinifilm- és tévénéző, úgyhogy igazából nem is tudom, ki most a népszerű ebben a korcsoportban. Ha döntenem kéne, inkább a felnőtt szereplők színészeit válogatnám, de ismétlem, nem akarok túlságosan kötődni.
Épp most fejezem be az első könyv kéziratát egy új YA sorozatnak, ami jövőre debütál. Ugyanazzal a fantasztikus csapattal dolgozok a HarperCollins-nál, és ebben a könyvben is keverednek a különböző médiaelemek. A sorozat címe House of Furies (szabad fordítás: Fúriák háza), és ez is egy kísérteties sorozat, ami Angliában játszódik. Sötét hangulatú és vicces és romantikus, szerintem az Asylum rajongói szeretni fogják.
Jesszus, inkább mitől nem félek? Nem szeretem a magasságot és a zsúfolt helyeket. Nem hagyom nyitva az ajtót éjszakára. A legtöbb horrorfilm és videojáték napokig kísért engem. A pókok is félelmetesek. Az egyetlen félelmetes dolog, amit szeretek, azok a kígyók. A kígyók nagyon menők.
Dash és Lily életük legszebb karácsonyát élték át tavaly (az előző kötetben), miután különös rejtvények megfejtésével egymásra találtak. Eltelt egy év, megint küszöbön a nagy ünnep, ám úgy tűnik, most rögösebb út vezet a boldogsághoz. Lily imádott nagypapája szívinfarktust kapott, és lassú lábadozása beárnyékolja a vidámságáról híres lány mindennapjait. Még karácsonyfát is elfelejt venni. Ráadásul mintha Dashsel kezdenének eltávolodni egymástól: kapcsolatukon repedések keletkeznek. Dashnek tizenkét napja marad, hogy félretegye a karácsonnyal kapcsolatos fenntartásait, és megpróbálja átragasztani barátnőjére a New York utcáit belengő ünnepi hangulatot. Küldetéséhez kénytelen igénybe venni furcsa barátai, valamint Lily ellenséges bátyja, Langston segítségét is. Vajon sikerül meghozniuk Lily kedvét a karácsonyhoz? Olvadásnak indul-e a szerelmesek közötti fagyos légkör? Dash és Lily legújabb, megpróbáltatásoktól sem mentes adventi kalandjai garantáltan megdobogtatják majd az olvasók szívét.
Szorgalmas kényszeres-listázó szorongó történetmániás író :)
Inkább úgy mondanám, hogy mindig is írtam és mindig történeteket találtam ki, de arra, hogy ténylegesen író akarok lenni, csak huszonéves korom elején jöttem rá. Elég hosszú út vezetett oda, hogy bevalljam magamnak, hogy ez az igazi vágyam.
A Maradj velem előtt már írtam rengeteg novellát és másfél regényt. Kábé tizenkét éves korom óta folyamatosan írok. De a húszas éveim elején igyekeztem komolyan foglalkozni az írással. Jártam prózaíró kurzusra és pályázatokon is szerepeltem a novelláimmal.
Ez nehéz kérdés, mert igazából mind a hárman mást jelentenek nekem, mind nagyon közel állnak hozzám. De azt hiszem, hogy Davidet kell mondanom, mert az egyes szám első személy miatt nagyon azonosultam a gondolkodásmódjával, a lelki világával, de aztán igyekeztem mindannyiunkat még jobban megismerni, hogy közelibb képet alkossak róluk.
Nem annyira tudatos döntés volt, általában nem tervezem meg, amit írok, hanem csak előre látok pár jelenetet, így engem is meglepetések érnek írás közben. Nem annyira szeretek egyszálú cselekményeket írni, szerintem így sokkal szélesebb spektrumban ismerhetjük meg a szereplők életét.
Én nagyon hagyományosan kezdtem neki a Maradj velem!-nek kiadót keresni. Megírtam, előolvastattam, megszerkesztettem, írtam magamról bemutatkozót és elküldtem pár kiadónak. Szerencsére a Maxim kiadó felfigyelt a kéziratomra, előolvasó kezébe adta, aki beleszeretett a történetbe, így elkezdtek foglalkozni az ügyével, amiért azóta is nagyon hálás vagyok.
Bevallom címadásban nem vagyok túl jó, és egyáltalán nem emlékszem, mikor is jutott eszembe pontosan, hogy ez lesz a könyv címe. Szerencsére jól működik, hiszen David vágyát fejezi ki azzal kapcsolatban, hogy a bátyja vele maradjon örökre. A borító gyengéden a szerelmi szálra fókuszál, egyben a múltidézésre is az előttük elterülő város miatt. Szerintem kellemesen nosztalgikus lett, ami kell is, mivel kicsit oldja a feszült tartalmat.
Az nem titok, hogy a szereplők egy kéziratnál hosszabb ideig maradtak velem. Rengeteg kérdés maradt bennem megválaszolatlanul, ezért két folytatása is van a regénynek, amik kiegészítik a történéséket, és tovább haladnak a jelenben. Hogy nyomtatásban is megjelenik-e, majd kiderül :)
Ez olyan hihetetlenül összetett kérdés, hogy szakdolgozatot lehetne róla írni. A családon belüli erőszak nagyon kényes téma, hiszen a mi kulturánkban mindenki szeret a saját dolgával foglalkozni, sokszor az áldozatok nem gondolják, hogy lehetne másmilyen is az életük. Sokszor éppen nekik van bűntudatuk, nem nagyon tudnak kilépni a helyzetükből. Szerintem a családon belüli erőszak minden országban nehezen megoldható probléma. Ráadásul nehéz meghatározni azt is, hogy mi számít erőszaknak, hiszen vannak gyerekek, akik folyamatos szóbeli bántalmazás mellett élik az életüket, ami külsérelmi nyomokat nem hagy, de belsőket annál inkább. Az áldozatok Magyarországon is kaphatnak segítséget, de sokkal jobban ki kellene építeni a segítői hálózatot, sokkal jobban kellene figyelnünk a körülöttünk lévőkre. Sokszor sajnos fogalmuk sincs a bántalmazottaknak, hogy kihez is kellene fordulniuk. Sajnos sok olyan esetről lehet hallani, amikor katasztrófába torkollik a bántalmazás. Ráadásul még mindig a köztudatban él, hogy a gyerekeket csak fizikai eszközökkel lehet engedelmességre bírni, ez generációról generációra szál. Sok a meggyötört, pszichésen sérült szülő is, akik maguk sem kérnek segítséget.
Mindig is foglalkoztattak a komolyabb témák, általában nálam az ötletek kisebb dolgokból állnak össze, így jött a Maradj velem is. Már régen a fejemben volt egy bántalmazott fiú karaktere, aki öngyilkosságot követ el, belőle lett Chris. Aztán megszületett a fejemben a lázadó öcsi képe, akiben máshogy csapódnak le a dolgok, mint a testvérében. Arra a kérdésre akartam választ találni, hogy hogyan is lehet túlélni egy ilyen gyerekkort.
Sohasem akartam álnevet, igazából sohasem volt. A külföldi szereplők viszont onnan is jönnek, hogy négy éve külföldön élek. Ez nálam távolítás, elvágyódás, felfedezés is egyben. A multikulturális közeg a lételemem :) Ráadásul az amerikai kultúra nagyon jól jött a Maradj velem!-nél, hiszen ők tényleg olyan típusok, akik végképp a saját dolgukkal foglalkoznak, a zárt ajtók mögött pedig elképesztő események zajlanak le. Szeretem amerikai környezetbe helyezni a regényeimet, így egy időre én is ott lehetek.
Azon kívül, hogy pszichológia szakra jártam, ahol rengeteg esettanulmányt és szakirodalmat olvastam, nem annyira. Jópár pszichés zavart és sorsot ismerhettem meg testközelből a tanulmányaim során. Persze az ember mindig építkezik a környezetéből is, mozaikok biztos kerültek be ebből is.
Mindig igyekszem dolgozni valamin. Most egy zenészfiú és egy fiatal feleség viszonyát boncolgatom. A következő könyvemről majd később nyilatkozom :)
Azt hiszem, továbbra is maradok a komoly témáknál, ezek érintenek meg. Bár az a regényem, amivel most foglalkozom kicsit könnyedebb, ami főleg a hűség és az életút kérdésével foglalkozik. De a fejemben rengeteg komoly témát érintő regény bujkál.
Igazából sohasem fordult meg a fejemben, hogy az apa legyen erőszakos. Persze a férfiakkal van összemosva az erőszakos jelző, de igazából érdemes a másik oldallal is foglalkozni. A női erőszak kicsit más, talán megfontoltabb, előre eltervezettebb, sokkal több szóbeli bántalmazással is jár. Ráadásul érdekelt az is, hogy az anyai szeretet hiányát tudja-e tompítani az apa szeretete.
Erről sokat beszélgettem az előolvasóimmal. Úgy gondolom, hogy biztosan tehetett volna többet, de neki is megvan a maga személyisége, a maga háttértörténete, ami mozgatja a tetteit. Az biztos, hogy csúnya menet lett volna, hogyha feljelenti a feleségét, hogyha elviszi a fiúkat. De lehet, hogy ezt kellett volna tennie. Ebben még a három főszereplőm sem ért egyet :)
Nagyon más a személyiségük. Bár a születési sorrend fontos, általában az idősebbeknek sokkal több felelősséget kell vállalniuk. Bevallom, hogy pár fiútesó-párt megfigyeltem a közvetlen környezetemben. David a lázadó, de meg is engedhette magának ezt kisebb testvérként. Igazából mi magunk sem tudjuk, hogy mennyivel lennénk másabbak, ha nem máshol állunk a születési sorrendben. Ez is olyan kérdés, ami szintén megérne egy szakdolgozatot :)
David Pennington a saját szabályai szerint él: sikeres író és öntörvényű alak, aki mindenkit távol tart magától, a bátyját, Christ kivéve. David élete azonban teljesen felborul, amikor Chris, a sikeres manhattani ügyvéd öngyilkosságot követ el a saját lakásában. Látszólag semmi sem indokolja a szörnyű tragédiát, hiszen a testvére mindig rendezett életet élt, sikeres volt a munkában és a magánéletben egyaránt. David úgy dönt, megírja családjuk történetét, és megpróbál válaszokat találni Chris tettére. A nyugodt visszaemlékezést azonban bátyja volt menyasszonya, Amy megjelenése szakítja félbe. Ahogy David egyre mélyebbre merül a múlt sötét bugyraiban, és szembenéz a családjában történt szörnyűségekkel, Amy és ő egyre közelebb kerülnek egymáshoz… Túl lehet-e lépni a múlt sebein és fájdalmain egy új élet reményében? Fel lehet-e dolgozni egy szeretett testvér halálát? Lehet-e jövője egy olyan kapcsolatnak, mely egy ilyen tragédia árnyékában születik? Vajon David képes lesz lezárni a múltat, vagy örökre a szörnyűségek rabjává válik?