A tizenhét éves Sylviának elege van abból, hogy minden második héten az elvált apjánál lakjon, aki sosincs ott, amikor szüksége lenne rá, és csak gyerekpesztrának használja. Ezért telefonon bejelenti neki, hogy nem akar többé vele élni. Abban a pillanatban, amikor apja beleegyezik, az apja balesetben meghal.
Egy távollévő apa nem egyenlő a halott apával. Sylvia a gyászmunka során ismeri meg idealista apját annak minden erényével és hibájával, s alakít ki posztumusz kapcsolatot az elhunyttal egy könyv alapján, mely az ázsiai halottkultuszról szól. Ez megváltoztatja az életét, sőt valamilyen értelmet is ad neki, hiszen rá hárul a temetés megszervezése és a húgaival magára maradt édesanyjának a támogatása is, miközben bánatát élete első szerelmi élménye enyhíti.
Ez a könyv egy emberiség ellenes bűntett, egy borzalom. Nagyon gyűlöltem, végig sem olvastam, de mások értékeléséből láttam, hogy nem veszítettem sokat. Egy szörnyen borzalmas témát megfog, és kifiguráz, teletömi a könyvet műszenvedéssel, vergődéssel, majd egy olyan dologgal, ami már túl baromság és valószerűtlen ahhoz, hogy tényleg megtörténjen szóval ezt a könyvet senkinek, de senkinek nem ajánlom.
Szereplők
Sylvia
Didier Seurat
Kedvenc idézetek
"Halló? Itt Sylvia. Azért hívlak, mert az apám meghalt. Igen, nemrég. Egy ostoba balesetben. Nem, nem szenvedett. Holnap hozzák a holttestét, most még keresik a darabjait. Te is. Jó nyaralást. Nem vagyok képes kiejteni a számon azt, hogy apám meghalt. Írhatnék egy üzenetet, például így: Apa mghlt ma dlt 14h Hogy osszak meg olyasvalamit, amit nem tudok kifejezni?"
"Én sosem gondoltam arra, hogy te halandó vagy. Az apák, azok nem halandók. Az apák itt vannak, tartósan, és itt is maradnak. Betonba öntve."
"Hogy érezheti magát az ember ilyen szomorúnak (tényleg szomorú vagyok? Ez-e a jó szó rá?), amikor egy olyan apát veszít el, akit tizenhárom évig észre se vett, vagy egy olyan apát, aki négy éven keresztül őrmestert játszva az ügyeletes cselédének nézte?"
☆☆☆☆☆☆☆☆☆☆ (0/10)
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése