George R. R. Martin - Lázálom

Amikor a nappal éjre vált, az alkonyat baljós homályban a borzalom álmai kúsznak elő. Az est leszálltával fehér szellem-hajó indul útjára a Mississippi vérszínű habjain: fedélzetén egy ősi faj tagjai keresik szabadulásukat a vér béklyójából és a megváltást szentségtelen létükre, ám küldetésüket nemcsak fénylakó emberek akadályozzák, de népük leghatalmasabbjai is… A Lázálom úgy tűnik ki ragyogó mivoltában a többi rémregény közül, ahogyan a hold kísérteties fénye tündököl a Mississippi hullámai fölött. Elegáns, izgalmas és a klasszikus regényírás legjobb hagyományait felelevenítő mű, amelyet képtelenség letenni, mielőtt a végére érnénk: magával ragadó miliője, pokoli irama és élénk, vibráló karakterei a legjobb vámpír-regénnyé teszik, ami valaha is született. George R. R. Martin regénye nem csupán nagyszerű – eredetiségével zseniális történetével, utánozhatatlan stílusával mindent felülmúl, amit eddig a vámpírokról írtak.

●●●

George R. R. Martin neve a legtöbbünknek a Tűz és Jég dala könyvsorozattal kapcsolatban, és a Trónok harca című sorozatadaptációval kapcsolatban ismerős. Bevallom, én sem hallottam még soha a nevéről azelőtt, hogy a bátyámat elkapta volna a Trónok Harca-láz, és mivel csak úgy falta a köteteit, úgy gondoltam, én is megismerkedem a Martin teremtette világgal. Még nem volt alkalmam a Trónok harcát olvasni, viszont szerintem jó döntés a Lázálommal kezdeni az ismerkedést.

A téma elég távol áll tőlem, ugyanis a hajók, és a hajózási történetek (a Titanic-sztorin kívül) eléggé hidegen hagynak, és a vámpírokkal is maximum az Alkonyat könyvek lapjain találkoztam eddig. Attól, hogy nem az én stílusom, még nagyon tetszett is.

A cím, és a borító is nagyon-nagyon el lett találva. Az egész történet valahogy úgy játszódott le bennem is, mint egy lázálom, minden nagyon élénk és a Martin által megalkotott világ egyszerűen hihetetlen. Sok-sok feszültség volt a történetben, nem volt olyan része, ahol untam volna magam. Martin habár a Trónok harcát, és a Lázálmot is évtizedekkel ezelőtt írta, mégis még mindig hullámokat kelt az olvasóközönségében. Rengetegen kritizálják, hogy élvezi, ha megölheti a karaktereit, bizonyítja ezt a könyveiben a halálozások száma, ám aki a műveit akarja olvasni, annak el kell fogadnia, hogy nem lehet minden fenékig tejfel, szivárványok és pónilovak mindenütt. A halál hozzátartozik az élethez, és ha valaki egy életszerű (habár fantáziával erősen dúsított) regényt akar írni, annak bizony bele kell szőni a halált a történetbe.

Hihetetlen alapossággal kidolgozott műről beszélünk, habár az elején kicsit lassan indul be, mégis letehetetlen. Csak ajánlani tudom mindenkinek, annak, aki olvasta a Tűz és Jég dala ciklust, aki látta a Trónok harca című sorozatot, és annak is, aki egyiket sem, de érdekli egy jó kis történet, ami telis-tele van vámpírokkal, hajókkal, és izgalmas fordulatokkal.

«««««««««« (10/10)

~~~~~~~~~~~~~~~~~

Eredeti cím: Fevre dream

Kiadó: Alexandra

Kiadás éve: 2013

Oldalszám: 416

A bejegyzés az Alexandra Kiadó jóvoltából jöhetett létre.