Ugrás a fő tartalomra

Gaura Ágnes: Átkozott balszerencse (Borbíró Borbála #2)

Egy közönséges halandó a vámpírok kitüntetett figyelmét, a hirtelen haragú és goromba főnököt és az állandó életveszélyt is átoknak tartaná, ám Borbíró Borbála számára mindez a hétköznapi élet része.
Amikor azonban Magyarország egyetlen még aktív szolgálatban lévő vámpírológusa szégyenszemre vérszívók és vérmedvék védelmére szorul, hogy ne váljon a saját ügyetlensége áldozatává, és egy jövőlátó médium már napi szinten próbálja rábírni, hogy meneküljön, kénytelen beismerni, hogy valami nincs rendben körülötte. Ráadásul már a főnöke taplóságában sem bízhat – Attila kezd egyre különösebben viselkedni.
Peche mindenkinek lehet. Ilyen mérvű balszerencsét azonban csak egy átok okozhat. Elkezdődik a versenyfutás az idővel, és Bori túlélési esélyei egyre halványulnak – ám felvágott nyelvére a végsőkig számíthat…
Magyar nyakba magyar szemfog!




Miután annyira lenyűgözött a sorozat első része, hogy rögtön kedvenc is lett, szaladtam a könyvtárba kivenni a következő részeket, hogy minél hamarabb olvashassam őket. Ez a rész annyira nem nyűgözött le, mint az első, de azért nagyon tetszett.

A borító már egy fokkal jobb, és ahogy haladunk a sorozattal, úgy lesznek egyre szebbek a borítók. Tetszett, hogy beépítette a felvezetésbe az előző kötet eseményeit, így még az olyan szitaagyúak is, mint én, képbe kerültek, hogy mi volt, hogy volt, ami lényeges, mert teljes mértékben az előző részre építkezik a folytatás. Bevallom azt hittem, ez az átok dolog csak felvezetése valami más történetnek, nekem olyan érzésem volt, hogy na, majd ezután jön a cselekmény, de végül ez volt a cselekmény, ami kicsit furcsa volt számomra, de aztán kihevertem, mert kibontakozott belőle egy-két érdekes dolog.

Bori az események miatt veszített kicsit a tökösségéből és keménységéből, de azért még mindig nagyon bírom őt, Attilát már kevésbé, ebben a részben eléggé idegesítő volt, kíváncsi leszek, hogyan alakulnak a dolgok később. A többi szereplőt nagyon szerettem, közel került hozzám Béla és akármilyen meglepő, még Fehérhollót is kezdtem megkedvelni.

A legizgalmasabb szál számomra ebben a történetben Attila és Eszter szála volt, örülök, hogy többet megtudtunk róluk, és így sok minden világos lett számomra, amit az előző kötetben nem értettem.

Alig várom már, hogy olvassam a folytatást. :)

Kedvenc idézetek

Én leszek Harry Potter, ujjongtam magamban.

Az emberek kárörvendő természettel vannak megáldva. Röhögünk mások nyomorúságán. Ez van.

– A nejem már csak tudja. – Ja. És a nejed mindig olyan pontos infókat szivárogtat, hogy ha együtt loviznánk, már rég az utcán kéregethetnék.

– Egyszer alkalmazták, és akkor bevált. – Tehát nincs nagy tapasztalati háttér. – Hé, ez százszázalékos siker! Nézd a dolgok jó oldalát!

Szereplők


★★★★★★★★★☆ (9/10)

Megjegyzések