Ugrás a fő tartalomra

Zakály Viktória: Szívritmuszavar (Szívritmuszavar #1)

Csönge. Egy hely, mely mindent megváltoztat. 
Egy hely, melyet soha nem feledsz. Egy vágy, mely örökre a szívedben marad.
A lány nem hisz a véletlenben, csak a sorsban, a fiú nem hisz a szerelemben, csak a kötelességben. Évek óta ismerősök, látták egymást egyetemi előadótermekben és folyosókon. Mindketten érezték, hogy ez a kapcsolat több lehetne, de soha nem lépték át a határt, nem közelítettek egymáshoz, az érzés beleveszett a szürke hétköznapokba. Csönge azonban mindent megváltoztat. Öt nap, mely felforgatja a világukat, és lángoló, fájó szerelemre gyújtja a lányt. Bármit megtenne a fiúért, felrúgná a saját életét érte. De mit érez a fiú? Fel lehet adni mindent a szerelemért? Van-e kiút a múltból, és a jelen láncaitól? Vagy minden út egy padláshoz és egy komor kötélhez vezet? A sóvár vágyakozásról és egy gyönyörű, felkavaró szerelemről szól ez a regény, mely igaz történeten alapul. Csönge – a szerelem szava.



Ez már a második nekifutásom a könyvnek, szintén a Mini Könyvklub miatt, és Isten a tanúm rá, én tényleg megpróbáltam, én tényleg igyekeztem meglátni benne azt, ami miatt sorra 5 csillagos értékeléseket írnak róla a molyon, de nem ment. Talán most még jobban megviselt, mint az első alkalommal, akkor simán csak nem tetszett. De most legszívesebben a földhöz vágtam volna sokszor (még jó, hogy Kindle-n olvastam, ezért nem tettem). Nem is tudom elmondani, mi idegesített a legjobban. A főszereplő? Az óriási szerelem, amiben elég sok kivetnivaló volt? A furcsa nézőpont? Nem, mégis meg tudom mondani: a túlírtság. Egyszerűen néha már rosszul voltam ettől a rettentően túlírt stílustól, nem igaz, hogy miért kell ennyire túldíszíteni minden egyes szót, miért nem lehet hétköznapi magyar szavakat és kifejezéseket használni? Soha többet... 

☆☆☆☆☆☆☆☆☆☆ (0/10)