
Havi összefoglaló
Augusztus
Nagyon ritka, de nagyon híres betegségben szenvedek. Gyakorlatilag az egész világra allergiás vagyok.
A történet New York-ban játszódik a huszadik század mozgalmas első két évtizedében. Két nagyon különböző ember szenvedélyes, feszültségekkel teli szerelmi története.
Az Orsk kínálatában Balsak bölcsőktől kezdve egészen a Gutevol hintaszékekig minden szerepelt, amire „életszakasztól függetlenül bárkinek” szüksége lehetett. Koporsókat kivéve. Egyelőre.
Miriam Black tudja, hogyan fognak meghalni. Csak azt nem tudja, ki öli meg őket.
Ez a történet döbbenetes, eddig nem látott mélységekben mutatja be a Playboy-villa bizarr, belső világát és a titkait is annak a férfinak, akinél a villa kulcsa van.
A rendkívül ötletes, rajzos foglalkoztató az óvodások, kisiskolások kreativitására építve ad szárnyakat a gyermeki fantáziának. Kedves, szeretnivaló figurák – Cicu, a macska, Buborék, a labirintusszörny és Alba hercegnő – ösztönzik alkotásra a kicsiket és nagyobbakat. Mivel a kötet eszközigénye csekély, nemcsak otthon, az óvodában vagy a napköziben, hanem egy-egy hosszú utazás alkalmával is használható. A fiatal képzőművész szerzők aktív alkotómunkájuk mellett gyerekekkel is foglalkoznak. Művészetük és gyermekismeretük páratlan egységet alkot a könyvben, melyet mottójuk szerint: egyrészt olyan gyerekeknek készült, akik szeretnek rajzolni, másrészt olyanoknak, akik még nem szeretnek.
Kevés könyv képes a közhelyeket kikerülve beszélni a diktatúrákról, Daniel Bănulescu azonban nemcsak jól teljesíti a feladatot, de a legjobb módszert választja a Ceauşescu-rezsim lefestéséhez: a nevetést. Politikai-társadalmi szatírájának titka, hogy a fantasztikumot, a paródiát, a groteszket és az abszurdot tökéletes arányban keveri a realizmussal.
A tizenhét éves Vane Westonnak fogalma sincs arról, hogyan élte túl tíz éve a pusztító tornádót, amely megölte a szüleit. Azt sem tudja, hogy a gyönyörű, sötét hajú lány, aki a vihar óta minden éjjel felkavarja álmait, vajon valóban létezik-e. Csak reménykedik benne.
Go the Fuck to Sleep is a bedtime book for parents who live in the real world, where a few snoozing kitties and cutesy rhymes don't always send a toddler sailing blissfully off to dreamland. Profane, affectionate, and radically honest, California Book Award-winning author Adam Mansbach's verses perfectly capture the familiar–and unspoken–tribulations of putting your little angel down for the night. In the process, they open up a conversation about parenting, granting us permission to admit our frustrations, and laugh at their absurdity.









Sziasztok! Mivel most nyáron tombolnak a jobbnál jobb akciók, és épp most rendelek könyveket, ezért úgy gondoltam, összedobok egy gyors bejegyzést azokról a könyvekről, amik most nagyon kedvező árúak és szerintem érdemes rájuk beruházni. Az első ilyen bejegyzés témája a Líra Hőségakciója. :) A posztokat két részre fogom osztani: először olyan könyveket ajánlok megvételre, amiket én olvastam, szerettem, szóval nyugodt szívvel ajánlom őket. Ezekhez belinkelem majd a bejegyzéseimet a könyvekről, hogy elolvashassátok a véleményemet róluk, hátha ez segít a döntésben. A másikban pedig olyanokat, amiket még nem olvastam, de felkeltették az érdeklődésemet.![]() |
| Az írónő a Tükörlelkek plakátjával a könyvhéten. Forrás |
Két részesre terveztem a sztorit, és szeretném, ha a második rész megjelenhetne 2016 első felében.
Mindkettővel. A gimis éveim alatt folyamatosan vetélkedett egymással bennem ez a két személyiség, de az olvasói visszajelzések alapján ezzel nem vagyok egyedül. Szerintem alapjában véve Kriszti és Orsi két véglet, és a tini éveink alatt, amikor nagyjából kialakul a személyiségünk, sokszor kacérkodunk a gondolattal, milyen lenne, ha inkább a lázadó énünkre hallgatnánk, esetleg inkább a jókislányra, aki mindig mindent úgy csinál, ahogy elvárják tőle. Aztán a végén kiderül, hogy ez a két véglet nem is létezik, mert mindenki a kettőből van összegyúrva, én is, te is, Orsi is, Kriszti is.
13-14 évesen próbálkoztam a gitárral, de viszonylag gyorsan letettem a lantot (apukám akusztikus gitárját), és a zenélést végül meghagytam a bátyámnak. Ő viszont lassan profi szólógitárossá válik. Amíg ő a kamaszkorát gitározással töltötte, én a zene iránti szeretetemet másban bontakoztattam ki: írtam. Nálam a zene és az írás nagyon szorosan kapcsolódik egymáshoz, nem tudom, hogy fogok-e valaha olyan történetet írni, amiben nem játszik valamilyen szerepet a zene.
Ez az ötlet azt hiszem, valamikor 3 vagy 4 évvel ezelőtt fogalmazódott meg bennem, amikor még a Szabadesésen dolgoztam. 2010-ben felköltöztem Pestre az egyetem miatt, és akkoriban az egész életem nagyon a realitás talaján mozgott, tetszettek az új élmények, az egyetem, az egyre jobban kinyíló világ. Szerettem volna valahogy megfogalmazni az akkoriban bennem zajló dolgokat, átadni azt, milyen a magyar kisvárosi élet és a budapesti élet közötti különbség, milyen lehetőségei vannak a mai magyar fiataloknak, mi mozgatja őket, hogyan gondolkodnak. Ám ezt a gondolatmenetet mindenképpen a gimis években szerettem volna elkezdeni, így lettek a főszereplők 16 és 18 évesek. Abban a korban vannak, amikor még nagyon befolyásolhatóak, és mégis, most kell az egész életükre kiható fontos döntéseket meghozniuk. Sok minden érdekel a magyar fiatalokkal kapcsolatban, tudni akarom, mi mozgatja őket, és kíváncsi vagyok arra, tudok-e írni az ő szemszögükből, képes vagyok-e megszólítani őket. Egy csomó érdekesebbnél érdekesebb, hétköznapi esemény zajlik pont itt, a szemünk előtt, csak észre kell venni őket.
Én mindig is szerettem tanulni. A sulis kötelezőkön kívül is sokat olvastam, mert mindig volt bennem egyfajta információéhség. Kíváncsi vagyok, szeretem megfigyelni és megismerni a dolgokat. Szóval jó tanuló voltam, ebben Krisztire ütöttem. A kamaszkori zenei ízlésem terén Orsihoz állok közelebb, de sosem tehettem meg, hogy olyan lázadó legyek, mint ő. Persze szerettem volna az lenni.
A második a szalagavató: az én osztályom is ugyanarra a zenére táncol, mint Krisztiék osztálya. Mikor megláttam a könyvben ezt a részt, olyan hangosan felnyerítettem, hogy a körülöttem lévők nem tudták, mi bajom van. :)







