Most kezdtem rákapni a General Press Világsikerek sorozatára, miután az első próbálkozásom a sorozattal a Fojtott suttogás által hatalmas sikerélmény volt számomra. Szóval elkezdtem végigböngészni a sorozat könyveinek fülszövegeit, és megakadt a szemem ezen a könyvön. Először a hivatásos domina, keresztre kikötözött holttest, hármas gyilkosság, bosszúálló gyilkos, veszély kifejezésekre figyeltem fel, és nem is kellett ennél több, egyből landolt a kívánságlistámon. És hát meg kell mondanom őszintén, hogy ez a kötet csak még jobban fokozta a lelkesedésemet a sorozat iránt.
Szóval hát nem kell meglepődni, mert ezt a könyvet is imádtam. Bár nekem a Fojtott suttogás nagyon a szívem csücske lett, felejthetetlen élmény, szerintem a Sötét oldal majdnem felért hozzá. De az biztos, hogy sokkal eseménydúsabb és izgalmasabb volt, mint sok más mű ebben a műfajban.
Az eleje egy kicsit lassan indult be, de ezt nem bántam, mert ezért kárpótolt a sok humoros megjegyzés a főszereplő, Zack részéről. De aztán, amikor beindult, megállíthatatlanná vált. A legjobban mégis az tetszett az egész könyvben, hogy egy látszólag jelentéktelen esemény mekkora szerepet játszott a későbbiekben a történetben. (Viszont ezt nem fogom elárulni, mert aki olvasta, az tudja, hogy mire gondolok, aki pedig nem, annak meg nem fogom lelőni a poént és spoilerezni. :))
Tetszettek a múltbéli visszaemlékezések is, ahogy a jelen és a múlt története összefonódott, és a végkifejlet is nagyon, de nagyon érdekes volt, mindenki azt kapta, amit megérdemelt.
Szóval ha szeretnétek belekezdeni a Világsikerek sorozatba, de bizonytalanok vagytok, hogy melyik könyvvel is tegyétek, mint ahogy én is éreztem annak idején, akkor bátran ajánlom nektek ezt a kötetet, vagy a Fojtott suttogást is, ugyanis még csak ezt a kettőt olvastam, de mindkettő fantasztikus. :)
Kedvenc idézetek
"Talán néhány perce, gondolta, bár sokkal hosszabbnak tűnt a várakozás. Tényleg igaz ez a belassulás, jutott az egésze. Lehet, hogy a filmekben, ha valami megrázó dolog történik, ezért lassítják le a képet. Nemcsak azért, mert jól néz ki, hanem mert tükrözi, amit az ember érez. Talán az agy így próbál időt nyerni, hogy felfoghassa, mi az ördög folyik körülötte, és addig kitalálja, mit kezdjen a helyzettel."
"– Kellene húsz dolcsi – mondta Paul, a tizenhét éves fiunk.
(…)
– Mire kell? – kérdezte Sarah, miután kortyolt egy nagyot.
– Erre meg arra – felelte Paul. – Lehet, hogy megnézünk egy filmet a moziban.
– A mozi nem kerül egy húszasba – jegyeztem meg. – Még.
Paul felsóhajtott.
– Na és a pattogatott kukorica? Azt akarjátok, hogy kukorica nélkül üljem végig a filmet?
Sarah-ra néztem.
– Nem tudnék aludni a gondolattól – mondta végül a feleségem."
"– Olyan régóta foglalkozom a helyi hírekkel, hogy fogalmam sincs, mi történik a városon kívül.
– Hitler meghalt – kezdtem sorolni a tényeket. – Maggi Thatcher már nem miniszterelnök. Meg volt az a pasas, aki a Holdon járt. A Hold is külföldnek számít, igaz?"
"Azon töprengtem, mi számít igazolható emberölésnek. Az én értelmezésem, attól tartok, eltér a jogrendszertől, szóval végül nem ragadtam meg a billentyűzetét, és nem ütöttem vele addig, amíg csak mozog."
"– A rendőrség nem érti, hogy a háromgyerekes édesanya miért őrült meg, és irtotta ki az egész családját.
Erre Sarah megjegyzése:
– Megvan a válasz. Mert három gyereke volt."
"– Csak egy évvel ezelőtt kerültem a Suburbanhöz. Azelőtt Buffalóban éltem.
– Ó, azok a csirkeszárnyak! – kiáltottam fel. – Imádom a fűszeres szárnyakat!
Az újságíró rám meresztette a szemét, összedőlt körülötte a világ, hogy szülőhelye csak egy előételt jelent nekem."
Szereplők
Trixie Snelling
Sarah Walker
Zack Walker
★★★★★★★★★★ (10/10)
INFORMÁCIÓK
Kiadó: General Press
Megjelenés éve: 2014
Oldalszám: 352
Eredeti cím: Stone Rain
A bejegyzés a General Press kiadó jóvoltából jöhetett létre.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése