Rachel Hawkins: Demonglass - Démonüveg (Hex Hall #2)

Sophie Mercer azt hiszi magáról, hogy boszorkány, és ezért került be a Hex Hallba, a kiskorú prodigiumok (vagyis boszorkányok, alakváltók és tündérek) javítóintézetébe, de rájön a családi titokra, és arra, hogy Archer Cross, aki iránt gyöngéd érzelmeket táplál, A Szem ügynöke. Azé a csoportosulásé, aminek egyetlen célja, hogy a prodigiumokat eltöröljék a föld színéről.

Kiderül az is, hogy Sophie a világon élő két démon egyike – a másik démon az apja. De ami még ennél is rosszabb, hogy olyan varázserő birtokába került, ami életveszéllyel fenyegeti a szeretteit. Ezért úgy dönt, hogy Londonba megy, és aláveti magát a Megfosztásnak, annak a veszélyes rituálénak, ami során vagy a varázserejét veszti el örökre, vagy az életét.

De amikor Angliába érkezik, megdöbbentő felfedezést tesz. Kiderül, hogy az új lakótársai is démonok. Valaki démonokat ébreszt, méghozzá azzal a hátsószándékkal, hogy felhasználja az erejüket – és nem biztos, hogy jó célokra. Eközben A Szem Archer Cross segítségével tovább vadászik Sophie-ra, de Sophie már nem érez a fiú iránt semmit. Vagy mégis?

~

Kicsit féltem, hogy egy akkora kirobbanó sikerű debütálás után, mint a Hex Hall, lehet-e olyan folytatást írni, ami hasonlóan remek, ha nem jobb. Sokan elbuktak már ebben: Veronica Roth, Ally Condie... De örömmel jelenthetem, hogy a Démonüveg fantasztikusan jó volt!! *-*

Ez a történet már nem a Hekaté Hall területén, hanem a Tanács székhelyén játszódott. Bár nekem a Hekaté izgalmasabb helyszínnek bizonyult, mégis élveztem Sophie-ék kalandozásait.

Spoilerveszély

Úgy látszik, megint egy kevésbé népszerű shipet választottam, ugyanis én 1000%-ban Sophie-t és Cal-t hoznám össze, Sophie és Archer helyett, és hát igazából nem nagyon találkoztam még olyan rajongóval, aki ugyanígy gondolta volna. Számomra Archer mindig is túl egyértelmű, rosszfiús figura volt, amitől a falra mászok, nekem az angol úriember, Cal a kedvencem. Ráadásul ő sosem csapta be Sophiát. És hiába derült ki, hogy Archernek milyen okai voltak a tetteire, mégis gyűlölöm.

Akit viszont nagyon megszerettem, az Sophie apja. Hiába állították be negatív szereplőként az első kötetben, mégis most megtudhattuk az indítékait és látszott, hogy bármit megtenne a lányáért.

A Hex Hallos démonidézős misztikum nagyon feldobta a cselekményt, remélem, hogy még hallunk a cselekmény ezen száláról a befejező kötetben.

Spoiler vége

Nagyon megszerettem a Hawkins által teremtett világot, és biztos vagyok benne, hogy még újra fogom olvasni a könyveit. Alig várom már, hogy kiadják a Hex Hall befejező kötetét, mert a Démonüveg kínzó függővéggel ért véget.. :(

Szereplők

Sophie Mercer

Mrs. Casnoff

Archer Cross

Jenna Talbot

Alexander Callahan (Cal)

Victoria Stanford (Vix)

James Atherton

Nick és Daisy

Kedvenc idézetek

"Sportszerűtlennek éreztem, hogy ilyen rövid idő alatt ennyi rossz dolog történt velem. 

De talán most használtam fel az összes szörnyűségbónuszomat, és a következő nyolcvan évem csupa móka és kacagás lesz macskagyűjtögetéssel kombinálva."

"A lányok általában virágokat kapnak. Én egy gödröt, amit démonébresztésre használnak. Klassz."

"– Akkor miért voltál vele? 

– Ő volt a célszemélyem. 

– Ki állított rá, A Szem? 

– Nem, a kiscserkészek. A boszorkányrandis jelvényt nem kaptam meg. 

– De van legalább három „A hét rohadéka”-kitűződ, ami nem kis teljesítmény."

"– Jenna örökké csak rólad áradozik. 

Felnevetett. 

– Meg rólad! És az apád is sokat emleget. Szóval, annyit hallottam rólad apádtól és Jennától, hogy már ismerősömnek érezlek. 

Öregem, először Cal, aztán Lara, majd a többi tanácstag, most meg Vix. Apám talán blogot is ír rólam, aminek az a címe, hogy „Miért kövessétek és/vagy vegyétek el feleségül Sophie lányomat”."

"Én démon vagyok, ő meg A Szem tagja. Képzeld el, milyen kínosak lennének a családi ünnepek, ha összejönnénk! Csak úgy repkednének a varázslatok, meg a tőrök, még a karácsonyfát is felborítanák…"

"– Sokat hallottam rólad. Nem csak apádtól, hanem Anastasiától is. 

– Mármint Mrs. Casnofftól? – Ha ez a nő a Sophie Mercer-pletykákat tényleg tőle hallotta, akkor csodálom, hogy kezet fog velem és nem kezd mindjárt ördögűzésbe."

"– Miért van az – suttogtam a szájának néhány pillanattal később – , hogy mi mindig olyan undorító, koszos helyeken smárolunk, mint a pince vagy a lepukkant malom?"

«««««««««« (10/10)