Elijah és társai a Halál Angyalának börtönébe kerülnek, ahol Azrael könyörtelen kínzással akarja rávenni őket, hogy fogadják el őt vezérüknek.
Sophiel, Gabriel, Ramodiel, Muriel, Machiel és a két viking király eközben rettegve várják a naplementét, hisz tudják, ahogy a véres korong alábukik, a déróriások elevenen felfalják őket. Mi mást tehetnének, mint hogy imádkoznak? Az egész tömeg egyszerre ismétli Gabriel arkangyal szavait, és csodák csodájára a segítség nem marad el: Valkűrök mentik meg az embereket és az angyalokat. Ezután azt is elárulják, hol rejtőznek a maradék kristálykoponyák, melyek segítségével az angyalok kiszabadíthatják társaikat. A koponyákat a leghátborzongatóbb helyeken őrzik, kígyókkal, medvékkel, sárkánnyal kell megküzdeniük értük. Megannyi lélekvesztő út, megannyi veszély leselkedik rájuk, miközben csendben szárnyait bontogatja a szerelem.
Eközben Elijah csak nem hajt fejet Azrael előtt, így az cselhez folyamodik. Tudja jól, csakis egy módon törheti meg a vezért, ha Sophielt használja fel ellene. Miközben a féltékenység, a gyűlölet és a békétlenség tetőfokára hág a régen testvérként élő angyalok között, Arshamon démoni serege is rájuk támad a túlvilági kincsek reményében. A démonokkal szemben egyetlen esélyük marad, ha összefognak. Vajon képesek lesznek rá, hogy vállvetve harcoljanak?
Van-e olyan bűn, ami nem megbocsátható? Van-e olyan seb, amit soha nem gyógyít be a szerelem? Vajon eltörölhető-e a föld színéről a gonosz?
~
Azt a mindenit!
Mindig is tudtam, hogy Eszter jól ír, és a könyveit eddig is imádtam, viszont a Megbocsátás az eddigi kedvencem lett az írásai közül. És ez nem csak a borítóról visszanéző szexi pasinak köszönhető...
Főhőseink most is kitettek magukért és egy percig sem ültek nyugton. Mindig történt velük valami, izgalmas és hátborzongató kalandokban vettek részt. Be kell vallanom, rendkívül hozzám nőttek a szereplők, így egyre nehezebb elviselnem, ha valami fájdalom vagy bánat éri őket. Sokat sírtam ezen a könyvön, és ezt nem szégyellem. Voltak benne gyönyörű, romantikus részek, amik megdobogtatták a szívem, és könnyfakasztó jelenetek, amikor valami igazságtalanság érte főszereplőinket.
Ebben a kötetben történt a legtöbb kaland, születtek a legnagyobb és leggyönyörűbb szerelmi vallomások és már nagyon félek, hogy mi lesz velem, ha a következő kötettel lezárul a sorozat...
spoiler!
Számomra a legmegviselőbb részek azok voltak, amikor Elijahékat kínozták és amikor Sophiel Azrael hatása alatt állt. Ezeken sírtam. Nagyon. Viszont voltak felemelő pillanatok, és végre kezd szárba szökkenni a szerelem Ariel és Muriel között, aminek én nagyon örülök. *-* A legeslegjobban pedig annak örültem, hogy Haraldnak és Machielnek gyermeke fog születni - mindketten megérdemlik a boldogságot, és remélem, egyszer majd Elijahéknak is lesz gyermekük (ha egyáltalán ez lehetséges két angyalnál, fogalmam sincs :))
spoiler vége
Ha még nem hallottál a sorozatról, vagy nem olvastad el mind a 6 eddig megjelent kötetet, akkor minél hamarabb kezdj neki, mert az Összetört Glóriák az egyik legeslegjobb könyvsorozat, amit valaha olvastam. :)
Kedvenc idézetek
"– Honnan tudod, hogy testi vonzalmat érzel-e vagy szerelmet? Túlságosan is halovány e kettő közt a határ.
– Nem egészen. Ha csak a teste vonz, nem vágysz a társaságára, csak az ölelésére… ideig-óráig. Ha viszont szerelmes vagy belé, meghalnál a mosolyáért, és néha egy érintés, egy fél mondat jobban lángra lobbantja a szívedet, mintha egyszerre öt szajhával henteregnél."
"– Tudod, folyton azon töprengek, mit kéne másképp csinálnom, hogy Sophiellel könnyebb legyen az életünk.
Az arkangyal felnevetett.
– Tudod, vezérem, azt mondják, az a rózsa, amelyik a viharban nyílik, a legritkább és legszebb valamennyi közül."
"Te vagy az életem, Elijah. Ha velem vagy, még a nap is szebben süt rám. A létezésemnek csak veled van értelme."
"– Tönkreteszel engem… – mondta zihálva, miközben a mellkasára fektette a lányt, de az arcán csibészes mosoly futott át. – Annyira kívánlak, hogy az már nem normális.
Sophiel a Sötét Angyal mellkasát cirógatta.
– Akkor én mit mondjak? Ha tehetném, egész nap csak bámulnának.
Elijah felnevetett.
– Mi bámulnivaló van rajtam?
– Mindened… – A lány elmosolyodott. – Szeretem az arcodat. A sötét hajadat, a szigorúnak tűnő szemöldöködet, a hosszú szempilláidat és a gyönyörű szemedet. Szeretem a szád határozott vonalát, és azt a két kis gödröt az arcodon, és hogy a pillantásoddal olykor ölni tudsz… Szeretem, hogy ilyen magas vagy és erős. Minden porcikádért odavagyok, az az igazság."
"– Nem tudod elképzelni, hogy érzem magam!
Sophiel szeme lázas tűzben égett.
– Valószínűleg úgy, ahogy én, amikor végignéztem, amint Dirillel szeretkezel!
Elijah felhördült.
– Megvezetett a boszorkány. Én végig azt hittem, hogy veled vagyok!
– Ahogy engem is átvertek! – Sophiel már kiabált. – Mégsem ordítottam veled, és nem fenyegettelek meg, hogy elhagylak, amiért ezt tetted velem! […] Hát büntess csak meg! De közben jusson majd eszedbe, hogy viselkedtem veled, amikor bántottál! Megkorbácsoltál, megbélyegeztettél, mint egy állatot, aztán megtéptél a rémálmaid miatt, és legyűrtél, mint egy szajhát, holott ártatlan voltam. Mondd csak, magaddal miért nem vagy ilyen szigorú?"
"– Veled még ebben a viperafészekben is jól érzem magam. Mondtam már, mennyire szeretlek?
– Nem. Sosem.
Az angyallány felnevetett.
– Hát, akkor tudd meg, Harald Tryggvason, hogy halálosan szerelmes vagyok beléd."
"– A szerelem törékeny dolog, barátom – sóhajtott fel keserűen Elijah. – Sokat elbír, de nem mindent… Vannak dolgok, amiket nem gyógyít be az idő sem."
"– Megküzdöttünk egymásért. Nem veszíthetlek el, hiszen még csak most kaptalak meg… Nem lehet ennyire igazságtalan az élet!
– Sosem fogsz elveszíteni! – Harald szíve vérzett. – Nem tudom, hová kerülök, ha meghalok, de biztos lehetsz benne, hogy a túlvilágon is megtalállak."
★★★★★★★★★★
(10/10)
Kiadó: Decens Magazin Média Kft.
Kiadás éve: 2014
Oldalszám: 448
Sorozatcím: Összetört Glóriák
A sorozat következő kötete: Hazatérés
A bejegyzés A. O. Esther jóvoltából jöhetett létre.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése