A barátod gyereke.
A te felelősséged.
A te hibád.
Mit tennél, ha eltűnne a legjobb barátod gyereke, és erről te tehetnél? Pontosan ez történik egy fagyos decemberi napon a Tóvidéken élő Lisa Kallistóval, a három gyermeket nevelő, túlhajszolt édesanyával. Csak egy pillanatig nem figyel, és rémálommá válik az egész élete. Eltűnik a legjobb barátnője tizenhárom éves lánya, Lucinda, és Lisa, akit megvisel, hogy mindenki őt hibáztatja, megpróbálja jóvátenni, amit elrontott. De miközben egyre mélyebbre ás Lucinda eltűnésének ügyében, Lisának rá kell jönnie, hogy a csendes városka, ahol él, nem az, aminek látszik, és talán a barátai sem azok, akiknek eddig hitte őket.
~
„A Milyen anya az ilyen? letehetetlen. Beszippantott, és észre sem vettem, hogy fél napot olvasással töltöttem. Érdemes minden egyes oldalt kiélvezni, mert könnyen lehet, hogy ez az idei év könyve. A szereplőkről nehezen hittem el, hogy nem valós személyek. Kiváló, izgalmas történet barátságról, családról és arról a rettenetes árulásról, amit csak a hozzánk legközelebb állók követhetnek el ellenünk."
Elizabeth Haynes, A lélek legsötétje írója
~
Ezt a könyvet azóta akarom elolvasni, mióta a kedvenc angol, magyar szerkesztésű blogomon, a Books, Biscuits and Tea-n olvastam róla. Ekkor Magyarországon még szinte senki sem ismerte, és amikor megláttam, hogy megjelenik magyarul, nem tudtam kivel osztozni az örömben. Egyszerűen leesett az állam, amikor megláttam, hogy meg fog jelenni ez a könyv, mert ahogyan előre vártam, tényleg csodálatos volt!!
Szeretem a krimiket, és azokat a műveket ebben a műfajban, amiknek középpontjában családok, családi kapcsolatok, anya-lánya viszonyok állnak. Nagyon hasonlít témájában ehhez a könyvhöz Jodi Picoult írása, és a regény olvasása közben végig olyan érzésem volt, hogy most egy Picoult-könyvet olvasok (azt hozzá kell tennem, hogy elfogult Picoult rajongó vagyok, szóval ez nagy szó!). A történet középpontjában két család, Rivertyék és Kallistoék élete, egymáshoz fűződő kapcsolata állt, és egy tragikus esemény: Lucinda Riverty eltűnése. Kate magát hibáztatja, és igyekszik felgöngyölíteni a történet fonalát. A könyv egy elképesztő, váratlan fordulattal ér véget, tényleg el sem tudtam volna képzelni, hogy ez lesz a vége, de tetszett a lezárás és még sok-sok Paula Daly könyvet szeretnék olvasni. *-*
Szereplők
Lisa Kallisto
Joe Kallisto
Kate Riverty
Guy Riverty
Lucinda Riverty
Alexa Willard
Joanne Aspinnal
Kedvenc idézetek
"Beleolvasok egy cikkbe. Valami menő celebről szól, aki Bermudán él. Életemben nem hallotam még erről a nőről. Állítólag a királyi család távoli rokona. Szőke hajú, jó lábú, majdnem negyvenéves, és most született meg az első gyereke. „Csodálatos! – áradozik. – Hihetetlen az egész! Gyönyörű, lenyűgöző! Annyira imádom!”
Undorodva csukom be a lapot.
Csak egyszer, egyszer látnám, hogy valamelyik magazinban a frissen szült anyuka ezt mondja: „Nagyon nehéz ez nekem. Egyáltalán nem olyan, mint amire számítottam. Nem hiszem, hogy szeretnék még egyet… És… – itt elővesz egy papírzsepit, és belezokog – a férjem szinte semmiben sem segít. Azt hittem, csodálatos apa lesz belőle, de mindent rám hárít! Az a helyzet, hogy egy igazi köcsög.”"
"A rendőrség felhívta a lakosság figyelmét, hogy csak akkor hagyják el a lakásukat, ha valóban szükséges – ezt persze mindenki máshogy értelmezi.
Joanne egyszer látott egy interjút egy amerikai, minnesotai családdal egy különösen durva jégvihar után. Azt mondták, nem volt más választásuk, muszáj volt abban az ítéletidőben kocsiba ülniük, mert enni csak kell – mármint étteremben –, mert sok honfitársukhoz hasonlóan, nem szoktak otthon főzni. Az élet-halál kérdése mindenki számára mást jelent."
"– Azt mondtam a férjemnek, hogy megkapjuk a kutya árát – ráncolja a homlokát. – Nagyon sok pénzünkbe került, és reméltem, hogy legalább egy részét visszakapjuk, mert…
Jackie elveszíti a türelmét.
– Maga kidobja azt a szerencsétlen állatot, és még pénzt is akar érte?
Éreztem, hogy ez lesz, éreztem, hogy Jackie dühbe gurul, de reméltem, uralkodik magán.
A nő kiakad Jackie hangnemén.
– Én nem dobok ki semmit – ellenkezik. – A férjem kapott egy állást, és nincs más választásunk, muszáj elköltöznünk.
– Mindig van más választás – vág vissza Jackie. – Csak azon múlik, kinek mi a fontos.
– Nekem a családom a fontos, ezért is költözünk el! Nos – fordul újra hozzám –, ez ezernégyszáz fontba került, valaki nagyon fogja szeretni, nem kell sokat sétáltatni, és nagyon tiszta állat.
Jackie szemöldöke felszalad.
– Ez?! – tátogja.
(…)
– Az a Lexus a magáé?
A nő igennel felel. Igen, az az ő kocsija.
– Negyvenezres kocsival furikázik, és van pofája idejönni, hátha ki tud sajtolni belőlünk valami kis pénzt a hülye kutyájáért? Azért a kutyáért, ami magának már nem kell?
– Nem arról van szó, hogy már nem kell. Ahogy már mondtam…
Jackie visszasétál az asztalhoz, és a nő szavába vág.
– Persze, persze, már mondta… Nos, akkor mondok én magának valamit, mert Lisa sajnos túl kedves ahhoz, hogy ő mondja meg. Hadd meséljem el, mi történik, amikor valakinek már nem kell a kutyája… Nagyon barátságosan, bűnbánóan érkezik – kezdi Jakie –, és a következőt mondja: „Kérem, drága hölgyem, akit alig fizetnek azért, hogy föltakarítson a hálátlan kis szarok után, akik szarnak a kisállataikra, kérem, drága hölgyem, átvenné tőlem ezt a kutyát, és keresne neki megfelelő otthont, mert ez számomra legfontosabb? Egy otthont, ahol szeretik és gondoskodnak róla.” Aztán, mert olyan hálás a drága hölgynek, amiért megoldja maga helyett a problémáját, még ezt mondja: „Nagyon szeretnék adományt adni a menhelynek, mert biztosan rettenetesen sokba kerül fenntartani. Nyilván pénzbe kerül a táp, az állatorvos, a fűtés. Írhatok egy csekket egy szép, nagy összegről? Hogyan? Persze, hogy nem gond! A férjemnek a bőre alatt is pénz van! Az araboknál fog dolgozni, úgyhogy úszni fogunk a pénzben. Dehogy! Hogy lenne gond?”
Jackie karba tett kézzel bámul a nőre.
– Na, ezt mondja."
"Tegyük fel, így fogalmazol: – Még ha azt mondja is valaki, hogy ismeri anyukádat, Akkor sem mész el vele, érted? Hiába mondja, hogy ismeri az anyukádat, Lisának hívják, és ő kérte meg, hogy hozzon el téged az iskolából, soha, de soha nem mehetsz el senkivel. Ilyenkor keresel egy tanárt, érted?
Ebben az esetben nagy komolyan néznek rád, és már azt gondolod, igen, átment az üzenet, felfogta.
De akkor megváltozik az arckifejezésük, felcsillan a szemük és bejelentik: – Semmi baj, anyu, mert ha be is szállnék az autóba, úgy megverném! Jó nagyot ütnék! Jól megmutatnám neki! Aztán elfutnék! És sosem érne utol, mert nagyon-nagyon gyorsan futok…
És akkor az ember szíve elfacsarodik. Mert a gyereket már el is nyelte a fantáziavilág."
"– Igaz, hogy Lucinda Rivertynek idősebb barátja van? Egy sokkal idősebb barátja. Meg tudja ezt erősíteni?
– Micsoda? – döbbenek meg. – Nem.
– Nem? Mármint nem igaz? Vagy nem tudja megerősíteni, mert nem tudja, igaz-e?
Dadogok valami olyasmit, hogy nem igaz, de őszintén szólva meg vagyok lőve. Honnan szedhette ezt? Ki eteti ilyesmivel a sajtót?
Aztán egyenesen ránézek. Hirtelen elönt a düh.
– Látott maga képet Lucindáról?
– Igen, egy iskolait. Igazából jól jönne egy másik.
– Ha látta a képét, akkor pontosan tudja, hogy ő nem az a kis ribanc, akinek láttatni akarja…
– Én egy szóval sem mondtam, hogy kis ribanc lenne.
– Dehogynem mondta. Lucinda egy sokkal idősebb férfival lófrál. Ha ez a szemét megjelenik nyomtatásban, akkor az embereket kicsit sem fogja érdekelni Lucinda sorsa a továbbiakban. Azt fogják gondolni, ja, szóval ő egy olyan lány. Majd csak előkerül a holtteste.
Félbe akar szakítani, védeni akarja a mundér becsületét, de nem hagyom szóhoz jutni.
– Ezt csinálják az újságírók. ilyeneket írnak maguk: „Mr. X. Y., aki fegyveres támadás áldozata lett a nyolcszázezer fontos házában.” Ez ugyanolyan. Megmondják az embereknek, hogyan vélekedjenek az áldozatról, ahelyett, hogy csak tényeket közölnének. Hányok maguktól."
★★★★★★★★★★ (10/10)
Kiadás Éve: 2014
Oldalszám: 352
Eredeti cím: Just what kind of mother are you?
A bejegyzés a Gabo Kiadó jóvoltából jöhetett létre
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése