Cecelia Ahern - A szerelem kézikönyve

Mit tennél, ha a sors őrangyalnak rendelt volna valaki mellé? Mit tennél, ha két hét alatt kellene bebizonyítanod neki, hogy az élet szép? Megtanítani a szerelemre – és az élet szeretetére. Adam Basil és Christine Rose a sors kegye által különös helyzetben találkoznak, és ez a találkozás mindkettőjük életét örökre megváltoztatja. Adam éppen egy dublini híd pereméről készül a mélybe ugrani, mikor a lány arra téved. Christine megpróbálja lebeszélni az öngyilkosságról, végső elkeseredésében alkut köt vele; a férfi 35-ik születésnapja előtt a lány bebizonyítja, hogy az élet szép és élni érdemes. Christine veszélyes úton vezeti Adam-ot, fogy az idő, és a romantikus esték, vad kicsapongások és a rég elfeledett vagy feladott álmok megvalósulása egyre közelebb hozza őket egymáshoz. Christine úgy érzi, Adam nem csak az újra megtalált életkedvből merít energiát, hanem a szerelemből is… A romantikus, sokszor torokszorító és fergetegesen humoros regény Cecelia Ahern eddigi legjobbja, valódi életigenlő könyv azoknak, akik hisznek a szeretet megváltó erejében.

Már több könyvet is olvastam Cecelia Ahern-től (Ui.: Szeretlek, Bennem élsz, Lány a tükörben), így mikor megláttam, hogy egy új Ahern könyv jelenik meg, kétség sem fért hozzá, hogy el kell olvasnom. Önmagában már a borító és a rejtélyes cím is felkeltette az érdeklődésemet, de a fülszöveg végleg felcsigázott és alig vártam, hogy kézbe vehessem. És nem csalódtam... :)

A történet egy kicsit lassan indult be, de utána rendesen pörögtek az események és csak kapkodtam a fejem, hogy milyen lendületesen halad előre a cselekmény. Alapjáraton nem vagyok oda a romantikus történetekért, de kivételt képeznek Ahern könyvei, amelyek mindig olyan szívszorítóak és mesterien megfogalmazottak, hogy még a romantikát sem bánom. Számomra ez volt talán az egyik legizgalmasabb könyve az írónőnek, mert a nem mindennapi szerelmes történeten felül egy izgalmas kihívást is rejtett a könyv, ami miatt megérte izgulni: Vajon sikerül Christine-nek meggyőzni Adam-et, hogy az élet szép? Tövig rágtam a körmöm, mire vége lett a könyvnek, egyszerűen nagyszerű volt! Tetszett, hogy a romantikus monológok és az élet szép oldalának felfedezése mellett drámai és humoros szálak is belekeveredtek a cselekménybe, ami a történetet egy pillanatra sem hagyta ellaposodni. Rengeteget megtudhattunk Christine és Adam múltjáról, sok kalandban részt vehettünk velük és együtt izgulhattunk Christine-nel, amikor lejárt a bizonyos határidő. Ilyen könyveket szívesen olvasnék még. :)

A szereplők

Adam

Christine

Maria

Kedvenc idézetek

"Tudom, hogy nem engem akarsz, de én mindig ott leszek a vonal másik végén. Esküszöm, bármit megteszek, hogy segítsek és boldoggá tegyelek. Az az igazság… – vettem egy nagy levegőt –, hogy nekem van szükségem rád! Amikor először találkoztunk és azt ígértem, hogy megmutatom a világ szépségét, fogalmam sem volt róla, mi a fenét csináljak. […] Csak hát a boldogságot hiába hajszoljuk, legfeljebb reménykedhetünk abban, hogy belebotlunk. Ez nem valami matematikai egyenlet, amit le lehet vezetni. Akkor még nem tudtam ezt, és nem tudtam, mit tegyek. Azt hiszem, jó ideje én sem láttam már a világ szépségét, s még csak nem is tudtam erről. Amíg együtt voltunk, segítettél észrevenni, milyen gyönyörű az élet, milyen mókás. Te vagy az én pótolhatatlan kalauzom a boldogsághoz. Te mutattad meg, hogy a boldogsághoz elég a legegyszerűbb dolog, amíg olyasvalakivel tesszük, akivel együtt akarunk lenni. Nekem kellett volna tanítanom téged, de a végén te mutattad meg nekem a kiutat. És tudom, hogy nem ezt akarod hallani, de abban is segítettél, hogy megismerjem a szerelmet. Az igazi szerelmet. Én nem csak az életbe szerettem bele. – Nagyon nyeltem. – Beléd szerettem."

"[…] azt hisszük, hogy amikor szerelembe esünk, valami csodálatos és varázslatos dolog történik velünk, ami felett nincs semmi hatalmunk, ezért is mondjuk, hogy szerelembe esünk. Pedig a szerelem csak akkor történik meg, ha bizonyos feltételek megérnek rá. […] Mint minden az életben, ez is csak akkor történik meg, ha teszünk róla. Nem ülhetünk otthon a konyhában és várhatjuk, mikor esünk szerelembe. Tevékeny részeseivé kell válnunk a folyamatnak."

"Ötéves voltam, Lavinia tíz. Anya rákos volt. Ez mindenkit nagyon elszomorított, én meg nem értettem, miért. Én nem voltam szomorú. Nem tudtam, hogy rákos, vagy ha tudtam is, nem értettem, mit jelent ez. Csak azt tudtam, hogy beteg. Volt a házban egy földszinti szoba, ott feküdt, de mi nem mehettünk be hozzá. Hetekig vagy hónapokig, már nem emlékszem. Egy örökkévalóságnak tűnt. Az ajtónál mindig csendben kellett lennünk. Orvosok jöttek-mentek a táskáikkal, menet közben mindig összeborzolták a hajam. Apám csak ritkán ment be. Azután egy napon kinyílt a szoba ajtaja. Bementem. Volt ott egy ágy, ami korábban nem. Üresen, ettől eltekintve a szoba épp olyannak tűnt, mint előtte. Az orvos, aki összeborzolta a hajam, azt mondta, anyám elment. Amikor megkérdeztem, hová, azt mondta, a mennybe. Ebből tudtam, hogy nem fog visszajönni. Korábban a nagyapám is oda ment, és sosem jött vissza. Csodálatos hely lehetett, ha senki sem akart visszajönni."

"Mivé lennénk a holnap nélkül? Csak a ma lenne nekünk. Ha így történne, én veled maradnék és abban reménykednék, ez a ma lesz a leghosszabb nap. Kitölteném veled, mindazokkal a dolgokkal, amiket valaha szerettél. Nevetnék és beszélnék, hallgatnék és tanulnék, csak szeretnék, szeretnék és szeretnék. Minden napomat a mába sűríteném és neked adnám, sosem aggódnék a holnap miatt, amikor már nem lehetek veled. S ha eljön ez a rettegett holnap, tudnod kell, hogy nem akartalak elhagyni, sem magadra hagyni – hogy minden veled töltött pillanat a legszebb volt az életemben."

"Az életünk folyton változó pillanatok sorozata, amelyek olyanok, mint a gondolataink: hol pozitívak, hol negatívak. S bár az emberi természet része, hogy szeretünk elidőzni ezeknél, mint oly sok ösztönös késztetés, ez is értelmetlen. Nem érdemes hagyni, hogy egyetlen gondolat is megszállva tartsa az elménket, mert a gondolatok jönnek-mennek, akár a vendégek, vagy az érdekbarátok. Alig érkeznek meg, máris elhagyatnak, és akármilyen hosszú időbe telik megjönniük, végül úgyis elillannak. A pillanataink értékesek, akár hosszúra nyúlnak, akár elmúlnak egy szemvillanás alatt, hisz oly sok minden tehetnek: megváltoztathatják a gondolkodásunkat, megmenthetik az életünket – és még az igaz szerelemmel is megajándékozhatnak."

★★★★★★★★★★ (10/10)

Eredeti cím: How to fall in love

Kiadó: Athenaeum

Kiadás éve: 2014

Oldalszám: 320

Rendeld meg a könyvet a Líra Webáruházában 20% kedvezménnyel, ingyenes könyvesbolti átvétellel! :)

A bejegyzés az Athenaeum Kiadó jóvoltából jöhetett létre