Az angyalok megérkeznek a törpék birodalmába a varázsporért, de a szívük is megszakad attól, amit ott találnak.
Az anyját sirató Frídr, aki bűbájjal hatalmába kerítette Joshuát, bosszúért remeg. Elijah szemére rémálmokat küld, melyekben Sophiel más férfiaknál keresi a gyönyört. Alig várja, hogy a féltékenységtől őrjöngő Elijah megölje szerelmét, majd a varázsital bódulatából felébredve maga is belehaljon a bánatba.
A még mindig Arielről ábrándozó Machiel az Azraeltől ellopott néhány kristálykoponyával Birca szigetére menekülne, ám foglyul ejti a kegyetlenségéről híres norvég király, Harald.
A kristálykoponyák pusztító erejét tudva Muriel, az Ásványok Angyala alászáll, hogy hatástalanítsa azokat, de halálos veszedelembe kerül. A démoni megszállás alól megszabadult Gabriel siet a segítségére, és nocsak, mintha gyengéd vonzalom ébredezne köztük.
Persze, a békésebb időkre vágyakozó Sahranfer és Azura sem tétlenkednek, és bár békejobbot nyújtanak Elijahnak, ki tudja, a kristálykoponyák nem kísértik-e meg őket is újra.
Azraelék eközben a déróriások kíséretében elindulnak, hogy végső csapást mérjenek az angyalokra és a vikingekre. Soha nem látott háború veszi kezdetét, és Elijah csapata tudja, nincs esélyük ekkora túlerő ellen.
De vajon a sors miként munkálkodik? Felülkerekednek Frídr ármányán a szerelmesek? Valóban végleg Pokolra szállt Arshamon? Megbékélnek a hajdanán egymást testvérként szerető angyalok? Na és Machiel mihez kezd egy halandó király szerelmes rajongásával?
Kedves Olvasóm! Megdöbbentő válaszok és még több izgalmas kérdés vár legújabb kötetemben, a Kristályfényben.
Én és a könyv
Mint tudjátok, A. O. Esther egyik legnagyobb rajongójaként tartom számon magamat és egyik könyvét olvasom a másik után. Épp a Gombnyomásra c. könyvet olvastam, amikor egyszer csak megtudtam, hogy nemsokára megjelenik ez a könyv, és... le se tudom írni azt az érzést, amit akkor éreztem. Egyszerűen úgy érzem, nekem szükségem van Elijahra, Sophielre, Bardora, Mia Miltonra, Liam Blackwoodra, Amandára, Ruchielre, és egyszerűen mindenkire (néha talán még Mizarielre is...) ezekből a csodálatos könyvekből. Amikor olvasom őket, az oldalak és a percek csak úgy repülnek és egyszer csak vége a könyvnek, én meg ott állok, és csodálkozok, hogy hogy értem ilyen gyorsan a végére. Esther könyveihez mindig menekülhetek, ha magányos vagy zaklatott vagyok, mert otthonra találok bennük. Ezt jelenti nekem az Összetört Glóriák. :)
A történetről
Mint ahogy azt már megszokhattuk, a Kristályfény története is rendkívül összetett, több szálon futó cselekménnyel rendelkezik. Mivel főhőseink több, egymástól nagyon távoli helyszínen vannak néhány fejezet erejéig, minden fejezet más-más helyzetét mutatja be. A könyv ugyanott veszi fel a cselekmény szálát, ahol a Mennyország Kulcsában letette, vagyis hogy a hőseink a világ pusztulásának látomását nézik. Habár sok idő eltelt azóta, hogy olvastam a negyedik kötetet, az emlékeztető és az első pár oldal elolvasása után teljesen képben voltam, az írónő fokozatosan vezetett vissza minket a történésekbe, hogy aki esetleg nagyobb szünetet kénytelen tartani egy-egy könyve között, az is belerázódjon a történetbe.
Habár az írónő egyik könyvén sem unatkozunk, meg kell mondanom, hogy a Kristályfény rendkívül eseménydúsra sikeredett. Rengeteg új szereplővel találkozhattunk és sokszor alig tudtam türtőztetni magam, akkora fordulatot vettek az események. Ebben a kötetben már érződik, hogy nemsokára eldől a harc Elijah és Fagus csapata között, és ezt bizony a kedvenc szereplőink sem úszhatják meg szárazon - sajnos ebben a kötetben több kedvencemnek is baja esett (szerencsére nem mindig halálos kimenetelűen), és ez nagyon megviselte a lelkemet.
Szeretnék még egy pár szót szólni a rendkívül érzékletes leírásokról. Az írónő összes története olyan, mintha a könyv kinyitásával magába szippantana a történet, és közvetlen közelről, élőben néznéd végig az eseményeket: mintha együtt harcolnál Elijahval, együtt nevetnél Bardoval. Számomra ebben a részben vált teljesen nyilvánvalóvá, hogy mi is az, ami a kedvencemmé tette ezt a sorozatot. Ez nem más, mint az az angyali írásmód, harmonikus megfogalmazás és érzékeltetés, amivel az írónő szövi a történetet - a harcjelenetek simán beillenének bármilyen történelmi- vagy akcióregénybe, mindemellett az intim jeleneteket bármely erotikus regény megirigyelhetné.
A szereplők
Ebben a részben több új szereplőt is megismerhettünk, illetve megmaradtak kedvenc régi szereplőink is. Megpróbáltam mindenkit felsorolni és mindenkihez képet társítani, de sajnos az angyalok földöntúli szépségével egy kép sem érhet fel, így nézzétek el nekem. :) A szereplők egy része az írónő elképzelésén alapszik. :)
Sophiel
Elijah
Gabriel
Bardo
Ariel
Mizariel
Ramodiel
Machiel
Muriel
Harald (Ez a következő kötet borítója, de egyszerűen mióta megláttam ezt a borítót, azóta csak így tudom elképzelni :))
Frídr
Joshua
Kedvenc idézetek
"– Életemben nem kételkedtem és nem aggódtam annyit, mint amióta megismertelek. De az akaratom és a hitem végül győzedelmeskedett… Most sajnos nem csak rajtam múlik a végkifejlet, de tudom, hogy az istenek velünk lesznek.
– És ha nem?
– Akkor úgy halok meg, hogy az életem utolsó napjaiban boldog voltam, és remélem, odaát várni fogsz rám."
"Mindig is taszított a gondolat, hogy valakit egy életre magamhoz kössek. Hiszed vagy sem, sosem voltam valami érzelmes típus. Mielőtt megismertelek, nem ragaszkodtam senkihez. Túlságosan is kemény, könyörtelen életet éltem, és túlságosan is szavadnak születtem… Aztán megjelentél abban a rémes katonaruhában, és amikor a csuklya alól előbukkant a bájos kis arcod, tudtam, hogy végem van…"
"Szerelmes vagyok beléd, ez az egyetlen, amit biztosan tudok. Minden porcikád vonz, akárcsak a hangod, az érintésed, az illatod vagy a nevetésed. Sosem éreztem így még senki iránt."
"A múltat úgysem tudod megváltoztatni. Élj a jelenben. Örülj annak, amit kapsz odafentről, és álmodd meg, amit el szeretnél érni… És meglátod majd, milyen gyorsan sikerül. A teremtő erő idelent is remekül működik, csak gyakorolnunk kell, mert a kétely és a félelmeink gátolják a csodák születését."
"Még soha életében nem ragaszkodott úgy senkihez, mint az aprócska angyallányhoz, és aggódva döbbent rá, hogy a szerelem mennyire sebezhetővé teszi. Tudta, ha a lánynak baja esik, azt már ő sem éli túl."
"Imádom, amikor nevetsz. Amikor boldog vagy, felettem is kisüt a nap."
"- Elijah, mindenkivel ilyen jó a szeretkezés?
A Sötét Angyal felsóhajtott.
– Hát… ha olyasvalakit választasz, aki tetszik, akkor igen, általában jó vele… De felejthetetlen és eget rengető csak akkor lesz, ha szerelmes vagy abba, akit ölelsz. Csak akkor halsz bele egy-egy szeretkezésbe, ha közben a lelkedet is a másiknak adod."
"Elvarázsolsz engem – mondta halkan a férfi. – Nem pusztán a szépségeddel, hanem a lelkedből áradó fénnyel és tisztaságoddal. Bolond lennék, ha nem tennék meg mindent azért, hogy elnyerjem a szíved. De tudom, hogy másról álmodozol, és azt is, hogy csak egy napom van arra, hogy megvívjam életem legfontosabb csatáját – érted. És akár hiszed, akár nem, igenis, gyúltak bennem érzések irántad. Vágyom az érintésedre, a csókodra, a nevetésedre, a hangodra. Elolvadok attól, hogy rám nézel, és amikor kedves vagy velem, nem számít semmi más. Félek, ha ez így megy tovább, halálosan beléd szeretek."
"Látom, hogy a nők gyönyörűek, és sok közöttük igazán tüneményes, mégsem mozdítanak meg bennem semmit. Sophielhez képest árnyékok csupán. Ha vele lehetek, úgy érzem, kerek a világ."
Csillagos éjszaka volt,
virágillatú álom.
Szembe jött a sors,
s vele az én párom.
Tűz tűzbe mart,
víz vízhez simult,
kitört a vihar,
majd lassan elcsitult.
Ragyogott a Nap
szikrázott a Hold,
valami megmaradt,
más meg elvonult.
Színes lett a világ,
illatosak az esők,
lustán úsztak tovább
a kövér bárányfelhők.
Megtaláltam Őt,
kire oly rég vártam,
felismertem lelkét
halandó ruhában.
Táncot járt a fény,
mindent beragyogott,
az angyal értem jött,
s szíve elragadott.
★★★★★★★★★★
(10/10)
A bejegyzés A. O. Esther jóvoltából jöhetett létre. Köszönöm!! ♥☺
A kötet durva függővéggel ért véget, úgyhogy remélem, minél hamarabb a kezembe kerül a folytatás. Ha te is így érzel, rendeld elő a Megbocsátást az írónő weboldalán a képre kattintva :)
Fülszöveg
"Elijah és társai a Halál Angyalának börtönébe kerülnek, ahol Azrael könyörtelen kínzással akarja rávenni őket, hogy fogadják el őt vezérüknek.
Sophiel, Gabriel, Ramodiel, Muriel, Machiel és a két viking király eközben rettegve várják a naplementét, hisz tudják, ahogy a véres korong alábukik, a déróriások elevenen felfalják őket. Mi mást tehetnének, mint hogy imádkoznak? Az egész tömeg egyszerre ismétli Gabriel arkangyal szavait, és csodák csodájára a segítség nem marad el: Valkűrök mentik meg az embereket és az angyalokat. Ezután azt is elárulják, hol rejtőznek a maradék kristálykoponyák, melyek segítségével az angyalok kiszabadíthatják társaikat. A koponyákat a leghátborzongatóbb helyeken őrzik, kígyókkal, medvékkel, sárkánnyal kell megküzdeniük értük. Megannyi lélekvesztő út, megannyi veszély leselkedik rájuk, miközben csendben szárnyait bontogatja a szerelem.
Eközben Elijah csak nem hajt fejet Azrael előtt, így az cselhez folyamodik. Tudja jól, csakis egy módon törheti meg a vezért, ha Sophielt használja fel ellene. Miközben a féltékenység, a gyűlölet és a békétlenség tetőfokára hág a régen testvérként élő angyalok között, Arshamon démoni serege is rájuk támad a túlvilági kincsek reményében. A démonokkal szemben egyetlen esélyük marad, ha összefognak. Vajon képesek lesznek rá, hogy vállvetve harcoljanak?
Van-e olyan bűn, ami nem megbocsátható? Van-e olyan seb, amit soha nem gyógyít be a szerelem? Vajon eltörölhető-e a föld színéről a gonosz?"
