Minden kutya a mennybe kerül… kivéve, ha elintézetlen feladatuk maradt itt, a Földön.
Lenyűgöző történetünk főszereplője, egy aranyos kutyus nem egy, de több életen keresztül próbál meg rájönni arra, hogy mi is az élete célja. A Kutyás történet más, mint a többi megszokott, cuki kis kutyusokról szóló megható regény. Az élet legalapvetőbb kérdésére keresi a választ: miért vagyunk itt? Hősünk, Béni maga is megdöbbenve tapasztalta, hogy lenyűgöző szépségű, aranyló szőrű kiskutyaként született újjá, miután végigélte egy korcs, kóbor kutya tragikusan rövid életét. Az új lehetőséget kihasználva eljut a nyolcéves kisfiú, Ethan ölelő karjába. Együtt számtalan lélegzetelállító kalandot élnek át, és közben Béni megtanulja, hogyan legyen jó kutya.
Hősünk kalandja azonban nem ér véget azzal, hogy egy szerető család kedvenc háziállata lett. Ismét újjászületik, és vaksin pislogó kölyökkutyaként megint csak azt szeretné kideríteni, hogy képes lesz-e valaha is rájönni a létezése értelmére.
Béni története szívet melengető, lényeglátó, és gyakran elképesztően mulatságos olvasmány. A Kutyás történetben nem csupán négylábú barátunk számos életének megrázó és mulatságos kalandjait ismerhetjük meg, de feltárul előttünk az is, ahogy egy kutya látja az emberi viszonyokat. Megismerhetjük, hogy milyen erős kötelék fűz minket legjobb barátunkhoz.
A megragadó és magával ragadó, gyönyörű történetből kiderül, hogy a szeretet halhatatlan, hogy hűséges barátaink örökre itt maradnak velünk, és hogy a földkerekségen minden teremtmény azért született, mert megvan a maga oka, mert értelme van az élhetésének.
Vonakodtam attól, hogy elolvassam ezt a könyvet, ugyanis nem szeretek kutyás könyveket olvasni, túlságosan megvisel, ha valami szomorú dolog történik bennük. Mégis adtam egy esélyt neki, és örülök, hogy így tettem, mert csodálatos volt.
Olyan emberként, aki heti több napot egy állatmenhelyen, kutyák közelében tölt, nagyon megviselt, de valahogy kellett most ez a lelkemnek, kellett, hogy jöjjön Cameron, és biztosítson róla, hogy igenis a kutyák többek, mint egyszerű állatok: társak, barátok, "szerelmek". És igenis, a kutyák is éreznek, ők is gondolkodnak, ők is félnek, ők is reménykednek, ők is szeretnek, ők is gyűlölnek, és ők is olyan életet szeretnének élni, ami számít. Kibőgtem a szemem rajta, de megérte.
Az első élet viselt meg talán a legjobban, hiszen pont azt írta le, ami ellen minden nap küzdünk: azt a borzalmat, azt a rohadt érzést, hogy nem lehet minden kutyát megmenteni, hogy naponta több száz kutyát altatnak el úgy, hogy soha nem tudták, milyen tartozni valakihez, hogy milyen boldognak lenni. Ezen a részen sírtam a legjobban.
Jut eszembe, egy valaminek nagyon örülök, mégpedig az, hogy Cameron a felelős állattartásra is felhívta a figyelmet, ugyanis az ivartalanításról sokszor ír, nagyon örülök ennek.
A második élet egy szép, boldog élet volt, ezen meg azért bőgtem, mert nekem is volt két kutya az életemben, akik szép, boldog életet éltek velem, és akiket a végén el kellett engednem, pedig még annyi minden várt ránk! Egyikük a születésemtől 10 éves koromig kísért, másikuk pedig 11 éves koromtól 18 éves koromig, meghatározták az életemet, és azt, hogy az vagyok ma, aki vagyok. Benne éltem a történetben, minden egyes percét, minden pillanatát átéreztem. Külön meghatott az a rész, amikor Ethan elment egyetemre, és Baileyt ott hagyta a szülőkkel, bűntudatot is keltett bennem, mert én is ugyanilyen helyzetben vagyok az én kutyámmal.
A harmadik élet nem kötött le különösebben, nem tetszett, hogy mennyire más szeretet volt Ellie és a gazdája, illetve Bailey és Ethan közt.
A negyedik élet elég ellentmondásos volt számomra, az elején rohadtul feldühített a rohadék szaporítókkal és felelőtlen idióta emberekkel, aztán meg kibőgtem a szemem, annyira csodás történet kerekedett az egészből.
Összességében abszolút kedvenc lett, a filmet is sorra kerítem valamikor :)
★★★★★★★★★★ (10/10)
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése