Marie-Aude Murail: Tartós Hullám

Louis tétován téblábol az életben, halálosan unja magát az iskolában. És akkor még itt van ez a kötelező gyakorlat is…
Fogalma sincs, hová menjen, de végső soron, tökmindegy, csak essen túl rajta, minél hamarabb.
Jobb ötlet híján Jómami beprotezsálja a fodrászához, végtére is a gyakornok majdnem ugyanaz, mint a tanuló. Így csöppen Louis a Maité Fodrászatba, és az illatos-párás légkörben egy új világ nyílik meg előtte.
Most már tudja, hol a helye, mi az ő útja. Ő igen, de mit szól mindehhez az iskola (amit egyre nagyobb ívben kerül) és a család, mindenekelőtt apja, a neves sebészorvos? Egy fiúról, aki álmodni mert.



Esélyes, hogy az életben nem került volna a kezembe ez a könyv, ha nem mosolyog rám életemben először a  szerencse a Blogturné nyereményjátékán, és nem nyerek egy példányt belőle. Nagyon, nagyon, de nagyon örülök, hogy így lett.

A könyv rövid, ám annál tartalmasabb. Louis egy nagyon megkapó személyiség a maga kis esetlenségével, kamaszos bénaságával, aki a véletlen folytán munkát kap egy fodrászatban. A fodrászat szereplőit is egytől-egyig nagyon megkedveltem, főleg Fifi és Garance lettek a kedvenceim, bár tényleg, minden szereplőt (kivéve Louis apukáját) kedveltem.

A cselekmény nem egy nagyon egetrengető valami, inkább lélektani drámának mondanám, bár azért be-beköszönnek komolyabb, szinte már krimibe illő szálak, és elég erős múltbéli démonok is.

Nagyon tetszett az az út, amit Louis bejárt, mire megtalálta önmagát, és az is, hogy hogy viszonyult a világ ehhez a Louishoz. Egyszerűen oda voltam ezért a könyvért, kedvenc is lett. 

Kedvenc idézetek

Senki nem tudhatja, mekkora űrt hagy egy halott gyermek. Ha az emberek tudnák, nem tennék tönkre a gyerekeik életét semmiségek miatt.

– Muszáj volt Jansonék előtt emlegetned, hogy anyád pék volt? – támadta le azonnal. – Mert talán ez fogyatékosság? – kérdezte a haragtól szárazon a felesége.

– Ez egy kétkezi munka. – Na és? Mit jelent az, hogy „kétkezi munka”? – csattant fel Jómami. – A sebész tán nem a két kezével dolgozik, vagy a szobrász meg a fogorvos?

– Egy utcaseprői gyakorlat, az való neked. Ja, nem is utcaseprő, ma már úgy kell mondani, hogy „közterület-takarító”.

Szereplők




★★★★★★★★★★ (10/10)

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése