Megejtően szép kamasz szerelem három hónapja ez a sodró lendületű és megrázó történet, de még ennél is több: élet, halál, betegség, előítéletek és megbélyegzés, önfeláldozó igyekezet, gyász és a tragédiából való katartikus feltámadás körül forog Theo és Violet love storyja. A két végzős középiskolás fiatal öngyilkosságra készülve ismerkedik meg az iskola óratornyának keskeny párkányán állva. Ki menti meg a másik életét? Ki a felelős a másikért? Ki és mit tehet (tehetne) a leselkedő végzet ellen? Bepillanthatunk egy szeretnivaló fiú gondolat- és érzésvilágába, gyermekkori traumáiba, amelyek elkerülhetetlenül sodorják őt a kezdettől fogva sejthető végzet felé. A paradox módon felemelő vég mégis meglepetést tartogat az olvasónak, és egyhamar nem feledjük, ahogy Theót sem, aki rövid, üstökösszerű létével új életre serkenti szerelmét, Violetet.
Azt hiszem, szüneteltetnem kéne az olvasást, vagy nem tudom, mi baj van velem, de sorra csak csalódok a könyvekben. A Veled minden hely ragyogóra iszonyatosan régóta várok már, a borító egyből belopta magát a szívembe, de mégis mikor elolvastam, nem is tudom... olyan kiüresedettnek éreztem magam utána. Erre vártam annyit? Molyon annyira jó értékelései vannak, aztán én meg olyan középszerűnek, átlagosnak, épp hogy nem klisésnek éreztem. A regény felütése egészen érdekes, ott már örültem, hogy na, ez jól kezdődik, aztán szép lassan ellaposodott számomra, pedig nagyon igyekeztem, nagyon akartam, hogy tetsszen.
★★★★★☆☆☆☆☆ (5/10)
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése