Amikor a kissé visszahúzódó Vee egyszer csak belecsöppen egy interneten követhető bátorságpróba-játékba, hirtelen azzal szembesül, hogy a névtelen irányítók mindent tudnak róla. Olyan nyereményekkel kecsegtetik, melyek után az EzVagyokÉn oldalán vágyakozott, majd a számára tökéletes pasival, a dögös Iannel szervezik egy csapatba. Először jó mókának tűnik a dolog – a rajongók buzdítására egyre kockázatosabb feladatokat hajtanak végre, egyre értékesebb jutalmakért. De az események komoly fordulatot vesznek, amikor öt másik játékossal egyetemben egy titkos helyszínre irányítják őket, ahol a fődíjért kell harcba szállniuk, s a mindent vagy semmit játékban már az életük a tét. Jeanne Ryan első regénye izgalmas thriller, egyszerűen letehetetlen olvasmány.
Elég sok negatív értékelést olvastam erről a könyvről, úgyhogy kicsit féltem belekezdeni, de lehet, hogy engem ez jó pillanatban kapott el, mert imádtam! Nem bírtam letenni, annyira izgalmas volt. Kicsit talán a Black Boxhoz tudnám hasonlítani, ami szintén nagy kedvencem, és nagyon tetszik az egész felépítése.
Vee-t már az elején megkedveltem, nagyon szerethető karakter és nagyon érthetőek az érzései. A többi szereplő is nagyon egyedi és kidolgozott volt, tetteik és motivációik nem voltak kimondottan feketék vagy fehérek, mindannyian tettek elítélendő vagy éppen rossz dolgokat, de jókat is, így hát kimondottan utálni senkit nem utáltam. A dolgok az elején is izgalmasak voltak, de igazából akkor indultak be, mikor Vee átlépte azt a határt, ahonnan nincs visszaút, vagyis hogy játékosként benevezett a MERSZ-re, még ha csak viccből is. Innentől az egész regény egy groteszk, torzított kép a mai társadalomról, YA köntösbe bújtatva. Nagyon beteg az egész MERSZ elképzelése, a feladatok pedig a cselekmény előrehaladtával egyre betegebbé és betegebbé váltak. Tetszett a feladatok változatossága, bátorságpróbától az érzelmi sokkig és az illegális dolgokig mindenféle szerepelt a feladatok között, nagyon tetszettek és érdekesnek találtam őket, bár a felét nem vállaltam volna be annak, amit Vee és Ian bevállaltak.
A végkifejlet óriásit szólt, a cselekmény építkezéséből sejteni lehetett, hogy nem egy "boldogan éltek, amíg meg nem haltak" típusú dologgal zárul a történet. De még így is meglepett és elborzasztott ez a vég, tényleg nagyon sok kérdést felvet a társadalommal és alapból az emberi természet legsötétebb oldalaival kapcsolatban. Nagyon ajánlom mindenkinek ezt a könyvet, mert amellett, hogy egy tök jó és izgalmas YA regény, elég mély mondanivalót is tartalmaz, ha a sorok mögé nézünk egy kicsit.
Kedvenc idézetek
Amikor én kerülök sorra a bemutatkozással, Micki a szemét forgatja. – Miféle név az, hogy Vee? A szüleid semmi értelmeset nem tudtak kitalálni? – És együtt nevetnek Jennel, Ty-jal és Daniellával. Felhúzom a szemöldökömet. – A te szüleid pedig egy egérről neveztek el?
– Tudtad, hogy a prostituáltak használtak először rúzst? – Nem vagyok meglepve. Jól akartak kinézni, hogy tetsszenek a kuncsaftoknak. – Persze, arra is jó volt, hogy vonzza az embereket, de igazából nem a jó kinézet volt a lényeg, hanem azt hirdették vele, hogy speciális szolgáltatásokat kínálnak, a szájjal végzett fajtából.
Az előttem álló páros arról vitatkozik, hogy igyanak-e ilyen későn chai teát, mert, ugye, abban koffein van, őelőttük meg egy csapat nő bombázza kérdésekkel a kiszolgálót. hogy ez vagy az hány kalóriát tartalmaz. A nyávogásuk az idegeimre megy. Legszívesebben felordítanék, hogy az olyanok, akik pánikba esnek néhány kalóriától, legközelebb tán ne olyan helyet válasszanak, ahol halmokban állnak a sütemények.
Szereplők
INFORMÁCIÓK:
Kiadó: Gabo
Megjelenés éve: 2016
Oldalszám: 300
Eredeti cím: Nerve
★★★★★★★★★★ (10/10)
A bejegyzés a Gabo Kiadó jóvoltából jöhetett létre
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése