Fiona Barton - Az özvegy

Mind láttuk őt. Glent, a férfit, a szörnyet, ahogy – egy borzalmas bűnügy vádlottjaként – az újságok címoldaláról bámul ránk. De mi lehet az asszonnyal, aki a bíróság lépcsőjén vár? Az asszonnyal, aki a férfi mögött áll?
Jean Taylor élete szerencsésen és átlagosan alakult. Szép ház, kedves férj, Glen, aki minden volt, amire valaha vágyott: az ő sármos hercege. Egészen addig, míg az újságokból bárki megtudhatta: a férje minden gaztettre képes szörnyeteg, maga az ördög… De Glen most halott. Jean pedig elmond mindent, amit tud.
Fiona Barton első regényét az év legjobban várt könyvei közt emlegette az angol és az amerikai sajtó. És nem hiába. Az özvegy napok alatt felkerült a legfontosabb sikerlistákra, pillanatok alatt lett a Sunday Times és az Amazon bestsellere. Eddig 26 nyelvre fordították le, nálunk a világ legtöbb országát megelőzve jelenik meg.



Mikor megjelent ez a könyv, még nem figyeltem fel rá különösebben, de ahogy elkezdett egyre népszerűbb lenni, én is felkaptam a fejem: mit tudhat ez a könyv? És mikor elolvastam, rájöttem, hogy méltán megérdemli a hype-ot, ami övezi.

Ha ajánlanom kéne valakinek, ezt a könyvet a Lány a vonaton és a Holtodiglan rajongóinak ajánlanám. Közös vonásuk, hogy beleláthatunk egy ember legbensőbb, legtitkosabb gondolataiba, és a hangulatuk is megegyezik, olyan egyedi hangulat, ami nem sok könyvnek adatik meg.

"– Kate vagyok – mondja. – Kate Waters, riporter a Daily Posttól. – Én… – kezdem, és hirtelen ráébredek, hogy nem kérdezte. – Tudom, hogy ki maga, Mrs. Taylor – mondja, és belép. A szavak kimondatlanul lebegnek körülötte: „Maga a sztori.”"


Váltott szemszögből ismerhetjük meg az eseményeket, ami jó, mert így látjuk, hogy például két egymással szemben ülő ember fejében milyen gondolatok játszódnak le, és ezzel szemben hogy nyilvánulnak meg a külvilágnak. Eleinte kicsit zavart, hogy nem mondják ki konkrétan, mi is történt a férjjel, ami miatt olyan érdekes a riporterek számára az özvegy, de ez a tény is csak arra sarkallt, hogy olvassak, olvassak, olvassak, annyira kíváncsi voltam már rá.

Tetszett az özvegy szarkasztikus, néhol fekete humora és a belső monológjai, remekül keltette a feszültséget.

"Azt mondták, fejsérülés. Mindenesetre meghalt. Én csak álltam ott, és néztem, ahogy fekszik. Emberek futkostak takarókat keríteni, és volt egy kis vér is az útburkolaton. Igazából nem sok. Glen örült volna. Nem szerette a piszkot. Mindenki nagyon kedves volt, próbálták eltakarni előlem a holttestet, de nem mondhattam meg nekik, hogy örülök a halálának. Hogy vége a hülyeségeinek."



Erről a könyvről tényleg nehéz spoilermentesen írni, szóval a cselekmény részletezésébe nem mennék bele. Csak annyit mondanék, hogy mikor már azt hiszed, tudsz mindent, akkor fognak érni a legnagyobb meglepetések. Kitűnő olvasmány.

Szereplők

Jean

Glen

Kate

INFORMÁCIÓK:
Kiadó: XXI. Század

Oldalszám: 320
Megjelenés éve: 2016
Eredeti cím: The Widow
Műfaj: krimi, thriller

★★★★★★★★★★ (10/10)



A bejegyzés a XXI. Század kiadó jóvoltából jöhetett létre.

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése