Christina Baker Kline - Árvák vonata ~ Egy könyvfüggő vallomásai

1854 és 1929 között elhagyott gyerekek tízezreit szállították vonaton az Egyesült Államok keleti partvidékéről a közép-nyugati országrészbe. A gyerekek sorsa csak a vakszerencsén múlott: vagy befogadó, szerető családra leltek, vagy gyermekkorukat és fiatalságukat kemény munkával, szolgaságban töltötték.

Fiatal ír bevándorlóként Vivian Daly is egyike volt azoknak a gyerekeknek, akik New Yorkból indultak vonattal a bizonytalan jövő felé. Később visszatér a keleti partvidékre, Maine partjai mentén éli csendes, nyugodt életét, emlékei pedig szinte a feledés homályába vesznek. Ám padlásán, ládákba rejtve ott sorakoznak mozgalmas életének relikviái.

A tizenhét éves Molly Ayer tudja, hogy csak azért nem kell bevonulnia a fiatalkorúak börtönébe, mert közhasznú munkában segíthet kitakarítani az idős hölgy padlását. Miközben segít kiválogatni Vivian holmiját, rá kell jönnie, hogy a látszat ellenére sok közöttük a hasonlóság. Molly penobscot indián, akit kézről kézre adtak a nevelőszülők. Vivianhez hasonlóan őt is idegenek nevelték fel, s neki is választ kell találni néhány, a saját múltjával kapcsolatos kérdésre.

Christina Baker Kline regénye részletekben gazdag, nagyívű történetet mesél el, melyben egyformán szerephez jut a történelem, az egyéni kitartás, a váratlanul köttetett barátság lehetősége és magunkban tartott titkok sorsfordító szerepe.

Mivel oly sokszor ért már kellemes csalódás az Alexandra kiadó által megjelentetett családregényeknek köszönhetően (Titkok örvénye, Kegyes hazugságok, Ikrek), nem volt kérdés, hogy az Árvák vonatát is el kell olvasnom. Az első, ami megfogott benne, az a gyönyörű borítója. Nagyszerű munkát végeztek vele, mert megnézve a külföldi borítókat, ezerszer jobb és kifejezőbb. (Mondjuk az 5. sor 1.-jét elfogadnám :)) Külföldi borítók:

Ez a könyv számomra minden volt, amire mostanában szükségem van egy könyvben: sodró cselekmény, kiforrott szereplők, megdöbbentő életutak, titkok és letehetetlen hangvétel. Tetszett, hogy a történet két szála hogy összefonódott Vivian és Molly beszélgetéseinek köszönhetően, hiszen a kettejük sorsa is annyira hasonlít.

Számomra az árvák ily módon történő transzportálása és családokhoz adás kissé kegyetlennek bizonyult, és titokban hálát adtam az égnek, hogy ez csak fikció. Vagy mégsem? - motoszkált bennem a kérdés és utánanéztem. És nem, tényleg nem fikció, hanem ez valós esemény volt. Ezzel a néhány képpel szeretnék megemlékezni azokról a gyerekekről, akik mára már rég felnőttek, vagy már nincsenek az élők sorai közt, és az Árvák Vonata kezdeményezés elszakította őket a testvéreiktől, vagy éppen olyan nevelőszülőkhöz adta őket, akik kegyetlenek voltak velük:

A könyvet szerintem mindenkinek el kellene olvasnia, aki egy kicsit is érdeklődik a régi idők, a gyermekek helyzete vagy csak egy olyan családregény iránt, ami után szem nem marad szárazon. :')

Kedvenc idézetek

"– Mi a legjobb dolog, ami veled történt az elmúlt tíz évben? – kérdezem.

– Hogy újra találkoztunk.

Mosolygok, mellbe taszítom finoman.

– Azonkívül.

– Hogy találkozunk még annak idején.

Mindketten nevetünk.

– Azonkívül.

– Hm, azonkívül? – tűnődik, és ajka a vállamat csókolja. – Történt ezenkívül bármi is?"

"Mindig ez van, erről szól a világ, nem? Vannak, akik nyernek, mások meg veszítenek."

"– Remélem, nem kell emlékeztesselek rá, csak feltételesen vagy szabadlábon. Ha iváson, drogozáson vagy más törvénysértésen érnek, akkor ott vagy, ahol a part szakad. Megértetted?

Molly kísértést érez magában, hogy azt mondja neki: „A francba is, ez azt jelenti, hogy be kell zárnom a methadonlaboromat? És töröljem a meztelen képeimet is a Facebookról?” De csak kitartóan mosolyog Lorira, és azt mondja:

– Megértettem."