Amanda Collier és Dawson Cole tizenévesen szeretnek egymásba mélyen és visszavonhatatlanul. A kettejük közötti kötelék széttéphetetlennek tűnik annak ellenére, hogy a családi hátterük végzetesen különbözik egymástól, és a szüleik sem nézik jó szemmel a kapcsolatukat. A főiskola előtti utolsó nyáron azonban előre nem látott, tragikus események szakítják el őket egymástól, és terelik teljesen más irányba az életüket.
Huszonöt évvel később Amanda és Dawson visszatér szülővárosukba annak az embernek a temetésére, aki fiatal korukban egyedüliként támogatta a szerelmüket, és menedéket nyújtott nekik. Egyikük sem azt az életet élte, amelyet elképzelt magának, és egyikük sem tudta elfelejteni azt a szenvedélyes első szerelmet, amely örökre megváltoztatta a sorsukat. Miközben Amanda és Dawson teljesítik öreg barátjuk végakaratát, minden, amit eddig biztosnak hittek, kétségessé válik, arra kényszerítve őket, hogy szembenézzenek fájdalmas emlékeikkel, újragondolják a döntéseiket, és az együtt töltött varázslatos hétvége után feltegyék a kérdést: újraírhatja-e a szerelem a múltat?
A Vissza hozzád a filmadaptáció hírével jutott el hozzám, és a General Press kiadónak hála nem sokkal a filmes borítós kiadás megjelenése után már olvashattam is. Ezúttal is köszönet nekik. :)
Nicholas Sparksszal legismertebb regénye, a Szerelmünk lapjai kapcsán találkoztam, és már akkor lerítt róla, hogy férfi létére szebb szerelmes történeteket tud írni, mint a legtöbb női író. A második könyv, amit olvastam tőle, a Vissza hozzád, így nagy reményeket fűztem hozzá, és a Szerelmünk lapjaihoz hasonló szintet vártam el tőle - és nem csalódtam.
A történet két felnőttről szól, akik fiatal korukban egymásba szerettek, visszavonhatatlanul és leírhatatlanul, és amikor újra találkoznak, a szikra újra fellobban közöttük.
Már előre fel voltam készülve, hogy ez a történet iszonyúan szomorú lesz, ugyanis molyon több ilyen értékelést is olvastam. És igen. Szomorú volt. Rettenetesen szomorú, főleg a végkifejlet. Sokat sírtam rajta, és azt kívántam, bárcsak ez egy vicc lenne és más befejezés dukálna a történethez. De összességében imádtam minden sorát, igazán romantikus, szellemes, lélegzetelállító volt - vagyis tipikus Nicholas Sparks kötet.
Filmadaptáció készült a könyvből 2014-ben, amit még nem volt alkalmam megnézni, de mindenképp sort kerítek rá. Az előzetesét itt tudjátok megnézni:
Szereplők
Amanda
Dawson
Tuck
Kedvenc idézetek
"Amikor Dawson ránézett, Amanda tudta, hogy a férfi gondolatai körülötte forognak, és elmerengett rajta, vajon hány éjszakát töltött ugyanígy az olajfuró tornyon. Tuckhoz hasonlóan Dawson is azok közé az emberek közé tartozott, akik csak egyszer képesek szeretni, és akiknek az érzelmeit csak a különválás erősíti meg."
"Mert egy dolog tudni azt, hogy az Amanda iránti érzelmei semmit sem változtak, de nyíltan szembesülni a ténnyel, hogy az érzései a jövőben sem fognak változni – az már teljesen más."
"– Ha szeretsz valakit, azt képes vagy elengedni is, nem igaz?
Amanda szemében – most először – düh villant.
– És ha újra rád talál, akkor így volt megírva? Erre gondolsz? Erre a közhelyre?"
"Amanda az egyetlen nő, akit szeretett; az egyetlen nő, akit szeretni akart."
"Amanda, te még fiatal vagy. Talán nem így érzed, de nekem te gyerek vagy; aki előtt még hosszú élet áll. Figyelj a szavamra: éltem az igazi Clarával és éltem Clara szellemével is. A kettő közül az egyik vidámsággal töltötte meg az életem, a másik csak egy halovány tükörkép volt. Ha most hátat fordítasz Dawsonnak, örökre annak az embernek a szellemével kell együtt élned, aki a tiéd lehetett volna. Tudom, hogy az életünk során meghozott döntéseinkkel akaratlanul is ártatlan embereknek okozunk fájdalmat. Nevezz nyugodtan önző öregembernek, de én sosem akartam, hogy te is ezek közé az emberek közé tartozz.
Tuck"
"Nem tudom, voltam-e még egyszer annyira boldog az életben, mint azon a napon. Ugyanakkor minden veled töltött pillanatban ugyanezt a boldogságot éreztem. És sosem akartam, hogy vége szakadjon ennek a boldogságnak."
"Az emlékek szeretik megviccelni az embert. Előfordul, hogy a valóságot mutatják, de az is, hogy olyanná válnak, amilyennek mi akarjuk látni őket, és megszépülnek."
"Szerettem veled lenni. A világ legegyszerűbb dolgait csinálhattuk: tengericsillagokat lökdöstünk vissza az óceánba, megosztoztunk egy hamburgeren, és beszélgettünk. Már akkor is tudtam, milyen szerencsés vagyok. Mert te voltál az első fiú, aki nem azzal foglalkozott egyfolytában, hogy lenyűgözzön. Elfogadtad magad olyannak, amilyen voltál, de még ennél fontosabb, hogy engem is önmagamért kedveltél. Semmi más nem számított."
"A szerelem épp oly zavaros, mint maga az élet. Olyan fordulatokat vehet, amelyeket az emberek nem láthatnak előre és nem is érthetnek meg, és amelyek csak végeláthatatlan megbánást hagynak maguk után. A megbánás pedig szinte mindig a mi lett volna ha, kérdésekhez vezet."
★★★★★★★★★★
(10/10)
Kiadó: General Press
Kiadás éve: 2014 (Eredeti kiadás éve: 2011
Oldalszám: 312
Sorozat: -
Sorozat előző része: -
Sorozat következő része: -
Eredeti cím: Best of Me
A bejegyzés a General Press Kiadó jóvoltából jöhetett létre.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése