„Sorsdráma. Szörnyű, barbár mese. Véres és szexuális talányok. Elnyomott emlékek és gyermekkori borzalmak fölkeverése. Hirtelen, képtelen, előre tudott és mégis elháríthatatlan katasztrófa. Babona, vallás és matematika különös fonadékú szövete. A sors irracionális gyökereinek ízeit érezzük. Micsoda ellentét forma és tartalom közt! Ilyen vad, ősi, nyers, babonás mélyeket éppen csak az emberi tudat és kultúra leglucidasabb művészete tár föl: annál megrendítőbb! A Szophoklész művészete” – írja Babits Mihály Az európai irodalom történeté-ben.
Nagyon rövid, de mégis lényegre törő, és érdekes történet. Ahhoz képest, hogy szinte csak kortárs irodalmat olvasok, és hogy kötelező olvasmány, nagyon is tetszett.
Ez volt talán az egyetlen kötelező olvasmány, amit elolvastam, és még mindig megvan bennem a cselekménye, maradandó élmény volt, és szívesen gondolok vissza rá. Ilyennek kellene lennie egy kötelező olvasmánynak.
★★★★★★★★★★ (10/10)
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése