First there is a Before, and then there is an After. . . .
The lives of three teens—Claire, Jasper, and Peter—are altered forever on September 11, 2001. Claire, a high school junior, has to get to her younger brother in his classroom. Jasper, a college sophomore from Brooklyn, wakes to his parents’ frantic calls from Korea, wondering if he’s okay. Peter, a classmate of Claire’s, has to make his way back to school as everything happens around him.
Here are three teens whose intertwining lives are reshaped by this catastrophic event. As each gets to know the other, their moments become wound around each other’s in a way that leads to new understandings, new friendships, and new levels of awareness for the world around them and the people close by.
David Levithan has written a novel of loss and grief, but also one of hope and redemption as his characters slowly learn to move forward in their lives, despite being changed forever.
Nem is tudtam, mielőtt kézbe vettem ezt a könyvet, hogy a történet 9/11-ről fog szólni, a borító alapján abszolút nem asszociáltam volna erre. Meglepetésként ért, de tetszett. Ezerszer próbáltam már nekifutni ennek a témának több filmen és könyvön keresztül, de nekem valahogy túl tömény, túl súlyos, túl sok volt, vagy éppen túl száraz. Na de ifjúsági köntösbe bújtatva, iskoláskorú szereplőkkel, akik éppen az iskolában ülnek, mikor az első repülő becsapódik, egész más dolog. Szerintem a fiatalabb generáció számára ebben a formában sokkal emészthetőbb ez a téma, ettől függetlenül nagyon komolyan veszi Levithan a dolgokat, nem vicceli el, tényleg egész országot lesújtó tragédiát mutat be, csak éppen három fiatal főhős szemszögéből.
Amikor szeptember 11 áldozataira gondolunk, a tűzoltókat, mentősöket, rendőröket, és természetesen a túlélőket és kevésbé szerencsés áldozatokat értjük, de Levithan új megvilágításba helyezte a dolgokat, hiszen a szokásostól eltérően itt a főszereplő nem egy vajúdó kismama, akinek a férje a World Trade Center romjai között dolgozik, vagy éppen nem tudja, hogy túlélte-e az ott dolgozó testvére. A három főszereplőnek nincs semmi kapcsolata a WTC dolgozóival, egyszerűen csak ott élnek a közelében, így testközelből élik át a káoszt, tragédiát, az emberek tömkelegét. Levithan jól bemutatta ezt az állapotot, az utcán tonnaszámra szálló papírokat, amik a robbanás hatására szanaszét szálltak, a rengeteg "Eltűnt" plakátot, a millió meggyújtott mécsest, hogy senki nem a régi már, hogy milyen érzés egy kisiskolás csoport evakuációja, hogy milyen, mikor nem térhetsz haza az otthonodba, mert a veszélyes zónában van, szóval ez nekem nagyon bejött, szinte én is úgy éreztem, hogy ott vagyok.
A három főszereplőnek emellett izgalmas személyisége, kicsit bonyolult családi és szerelmi élete van, és egy olyan barátsága, amelyet a tragédia ezerszer erősebbre font össze. Azért megjelenik benne a romantika, természetesen egy kis LMBT-szállal egybekötve, és a terrortámadás mellett egyéb súlyos problémákat is megemlít, például a homofóbiát. Ez például egy különösen erős idézet lett:
“Let’s say I have this friend,” I said. “And the only times he’s had homosexual intercourse—we’re only talking a few times here, assuming you mean all-out intercourse—there was a condom involved, and never in any of those few occasions was that condom, um, compromised. So it’s been a hundred percent on the safety side. My friend would still be able to give blood, right?”
Again, a headshake. “I’m afraid not. I’m not saying it makes total sense, but that’s the law.”
Now I was getting upset. Because this was the only thing I could do, and now I wasn’t able to do it. For this crazy-ass bigoted reason.
“You mean to tell me, if my friend Amanda here had unprotected sex with a hundred guys and I had protected sex with two guys, she would be able to give blood and I wouldn’t?” People were definitely listening now. Let them, I thought.
“I’m afraid that’s the law. Even if we don’t agree with it, we can’t let you give blood.”
“That’s the law. Of course that’s the law! Because who would want to give a dying person gay blood. Even if it’s screened for HIV and AIDS and everything else—no, if that person got some gay blood, who knows what might happen? Better to go without blood, right, than get it from a fag? That’s a great law. It’s, like, America’s best law ever. I’m so fucking glad I live in this country!”
Összességében nekem nagyon tetszett, szerintem ez Levithan egyik legjobb könyve.
Kedvenc idézetek
It was a sobering moment—sobering not because I was drunk, but because it felt like I was shifting into this new state of naked clarity. It was a higher state of sobriety, a painful state of sobriety, because the truth was suddenly unvarnished, making me feel unvarnished.
I was starting to imagine this dying firefighter getting a pint of my blood and then, whammo, sitting upright in his hospital bed and crying, “I’m alive!” He and I would be in People magazine together, and maybe on the Today show, and he’d be really young and really cute, and maybe one night he’d say he had feelings for me, and I’d have to figure out if it was, like, narcissism or something if you slept with someone who had your blood inside of him, and then I’d decide it wasn’t, and we’d be all happy together, and when people asked how we met, we’d say, “It’s the craziest story …”
I’m sure the streets of Brooklyn that night were lit by the blue flickerglow of all of our TV screens—because what we needed was that one moment of good news, that one person pulled from the rubble. I remembered how, when I was little, there was a baby girl who fell in a well, and it was like the whole country held its breath until they got her out. It’s not that survivors would have erased what had happened to everyone else, but it would have at least told us that our hope was justified, that it was still the kind of story we were used to.
That tower is our history, our lives, all the minutiae and security and hope. And that black hole is what I’m feeling. It is what has happened. It will affect me in ways I can’t even begin to get my mind around. This day is a dark crater. There is no room for songs. The songs are wrong. Every song is wrong. And I don’t know what to do without music.
★★★★★★★★★★ (10/10)
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése