Charity Norman: A lányunk férje

Felkavaró és elgondolkodtató regénye egy véletlenül gyilkossá lett apáról szól. Amikor elkezdjük olvasni, még egyértelműnek tartjuk, hogy egy gyilkos nem érdemli meg a gyerekeit. De mire a végére érünk, nem lesz ennyire magától értetődő a válaszunk. Mert ebben a könyvben senki és semmi nem olyan, mint amilyennek elsőre látszik. A történet kezdetén Joseph Scott előtt feltárul a börtönajtó, letöltötte a büntetését, és mostantól szabad ember. Csakhogy eddigre már szinte mindenét elveszítette. Véletlenül, egy családi veszekedés közben ölte meg a feleségét, és a tragikus eseményig kiváló férj volt, igazi mintaapa, valamint a városi iskola megbecsült történelemtanára. Az első útja rögtön a gyerekeihez vezet, akiket imád, és akiket a gyilkosság óta az anyai nagyszülők nevelnek. De se a gyerekek, se a nagyszülők nem akarnak hallani Joseph-ről. Vajon tényleg az a helyes döntés, ha soha többet nem találkozik a férfival a lánya és a fiai? A történetet több szereplő nézőpontjából ismerhetjük meg: az erős karakterű nagymama, az érzékeny nagylány és a bűntudattól gyötört apa szemszögéből. Nemzetközi sikerlistás regény azoknak az olvasóknak, akik minőségi irodalmat keresnek.

Az, hogy ezt a könyvet Jodi Picoult rajongóinak ajánlják, szerintem egy nagyon jó marketingfogás, mert én is emiatt vettem kézbe. És tényleg igaz az ajánlás, mert imádom Picoult stílusát, mindig keresek hasonló történeteket, és most találtam. És imádtam.

A lányunk férje sok erős tulajdonsággal rendelkezik, amik miatt ez a könyv kedvenccé vált. Először is ott van az alapötlet, a családregényekből ismert tabutéma, ami egy olyan szituációt vázol fel, amelyről talán még nem hallottunk, de nagyon érdekesnek tűnik, és egy olyan dolognak, amiből egyből látszik, hogy ez egy durva téma, amiben talán nincs is helyes nézőpont. Ebben az esetben az alapötlet a következő: a férj egy családi vita hevében véletlenül megöli a feleségét. A félárva gyerekeket a nagyszülők nevelik, és az apuka a börtönből való kiszabadulása után szeretné felvenni a kapcsolatot velük, visszakapni őket, amit természetesen a nagyszülők elleneznek. Szerintem így első blikkre azt mondanánk mi is, hogy szó sem lehet róla, de a regény olvasása közben már erős kételyeim támadtak, és nem tudtam, melyik oldalnak adnék igazat, ha nekem kellene dönteni. Ez egy olyan erkölcsi dilemma, amit a szereplők és ügyvédek gondolatai és felhozott érvei elmélyítettek, és egy nagyon érdekes történet is épült köré.

Aztán ott vannak a szereplők, akik a családregényekben megszokott váltott szemszögből szólalnak meg: megismerhetjük Joseph, az apuka; Scarlet, az egyik gyermek és Hannah, a nagymama gondolatait is. Szerettem a monológjaikat és a gondolatvezetésüket, de a nem megszólaló szereplők sem voltak elnyomva, és köréjük is érdekes élettörténetet kanyarított az írónő. Mindegyik szereplőt megkedveltem az említettek mellett, a kedvencem Frederick lett.

A végkifejletet nem tudtam volna előre megjósolni, és azt sem tudnám még így a regény elolvasása után sem megmondani, hogy én mit tettem volna mondjuk Hannah helyében, akinek meg kellett bocsátania a lánya gyilkosának. Vagy Scarlet, Theo és Ben, a gyerekek helyében, akiknek az élete fenekestül felfordult az anyjuk halálakor, és most a két fél közötti "kötélhúzásban" vívódtak, mert szerettek volna mindkét oldalnak, a nagyszülőknek és az apának is megfelelni. Nagyon szomorú volt olvasni a kételyeiket és azt, hogy például az egyik fél jelenlétében úgy kellett tenniük, mintha a másik felet nem szeretnék, és hazudniuk a másik féllel átélt élményeikről, hogy ne bántsák meg azt. Szóval nagyon durva volt, és nagyon kijózanító. Sok dologról elgondolkodtatott, és mikor becsuktam a könyvet az utolsó mondat után, nagy ürességet hagyott bennem.

Kedvenc idézetek

"Néha az egész életünk olyan, mint a homok a homokórában. Mi csak gurulunk körbe, de végül mindenképpen át kell esnünk azon a középső kis lyukon."

"Néha eljátszom a gondolattal, mi lett volna, ha Freddie azon az estén nem veszi föl a telefont. Van bennem egy olyan valaki, aki azt hiszi, hogy amikor fölemelte azt a kagylót, tulajdonképpen a macska dobozát nyitotta ki. Ha nem tudjuk meg, Zoe halála be sem következett volna. Következő vasárnap átjött volna a gyerekekkel, ahogy szokott. És akkor a világ még mindig forogna."

"Mindenki azzal szokott vigasztalni, hogy Jövőre már könnyebb lesz!, de soha nem lesz könnyebb. "

Szereplők


Hannah


Frederick


Rosie


Joseph


Scarlet

★★★★★★★★★★ (10/10)