Tom Pastor a képzeletének rabja. Szerelmi élete viharos, hétköznapjai keservesek. Alig létezik számára más, mint az ecset és a vászon, hogy illúzióit valósággá álmodhassa.
Tom negyvenéves, festőművész, és egy nap arra ébred, hogy halott.
De az életének ezzel még koránt sincs vége.
A túlvilági sötétség sivatagában megcsörren egy piros telefonfülke készüléke: a vonal másik végén felcsendülő hang akar tőle valamit.
Hősünk elindul hát beteljesíteni a küldetését, útját nem gátolja sem tér, sem idő, ezen a helyen vígan megfér egymás mellett Edgar Allan Poe és Charlie Chaplin, Drakula gróf és a Gyáva Oroszlán, Salvador Dalí szürrealista rémálma és Tom Pastor Keselyűembere… Szerelem és halál.
A nagy illúzió a megismerhetetlen felfedezésének regénye, édes-bús felnőttmese a boldogság kereséséről és megtalálásáról, ott, ahol a legkevésbé számítanánk rá.
Az az igazság, hogy nagyon nehezen lépek ki a komfortzónámon kívülre, így kicsit aggódtam, hogy fog nekem tetszeni egy olyan könyv, amin rajta van a szürrealizmus, a kortárs és a misztikus címke egyszerre. Ezért kicsit tologattam is a könyv elolvasását, de aztán vettem egy nagy levegőt, belevágtam, és egy akkora adag csoda vágott mellbe, hogy nem is értem, mire vártam eddig. Mert számomra eddig EZ a könyv 2017 legjobb könyve.
A könyv felütése már magában is nagyon érdekes, Tom egy ismeretlen helyen ébred, egy kietlen tájon, ahol egyszer csak megszólal egy fülkés telefon. És innentől nem volt megállás, az események pörögtek, a szálak csavarodtak, az izgalmak fokozódtak, én pedig nem tudtam letenni a könyvet egy percre sem, egy szuszra elolvastam az egészet, és a végén azt kívántam, bárcsak lenne még +300 oldal, mert ebből nem volt elég ennyi.
Nem vonultat fel túlzottan sok főszereplőt, de ők mind nagyon elevenek, nagyon izgalmasak és megvan a saját kis történetük, ami befolyásolja a jelenbeli tetteiket. A mellékszereplők is nagyon érdekes személyiségek, a groteszktől a szürreálison át a teljesen hétköznapiig mindenféle embertípus megjelenik, akiknek akár csak egy-két mondat erejéig, de bepillantást nyerhetünk az életébe. Emellett a helyszínek is nagyon, de nagyon jól kidolgozottak és érdekesek, az egész könyv olyan, mint egy álom, amiből egyszer fel akarsz ébredni, máskor pedig nem szeretnél semmiképp. Volt itt mindenféle helyszín a kegyetlen mesevilágtól kezdve a végtelen sivatagon át az állatokkal teli erdőig, és én mindegyikért egytől-egyig odavoltam.
Az is tetszett volna, ha az egész regény Tom túlvilági útkereséséről, a halál tényének feldolgozásáról szól, de így még jobban tetszett, hogy a regény negyedétől bejött egy új tényező, Tom lánya, akihez kalandos úton igyekeztek eljutni. Imádtam a kis nyomokat, rejtélyeket, feladványokat, amik elvezették őket egymáshoz, fantasztikusan kitalálta ezt az író. Tom túlvilági partnere, Nina rengeteget dobott a történeten, imádtam a személyiségét és a beszólásait, Tommal nagyon dinamikus párost alkottak.
Két dolog volt még, amiért teljesen odavoltam: az egyik az, hogy az író hogyan épített be mindenféle magasröptű, filozofikus gondolatokat az életről, halálról, szerelemről, szeretetről, családról a történetbe, és bár nem szeretem a filozofikus dolgokat, itt nagyon erős, nagyon csodálatos volt az egész, egyszerűen imádtam. A másik pedig az, ahogyan felépítette a túlvilágot, Tom festményei és elképzelései nyomán. Ez számomra felvetette a kérdést, hogy vajon a túlvilág mindenkinek más, mindenkinek a saját élete alapján befolyásolt? A végkifejlet is naggggyon jó lett, én nagyon nagyon reménykedem egy folytatásban, mert ebből a csodából kell még egy könyv, legalább.
Szereplők
Kedvenc idézetek
"A nemlét nem fáj, csak a hátramaradtak nosztalgiája."
"Ne hallgasson a szamarakra! Ismeri a mondást: aki tudja, csinálja, aki nem, az ugatja."
"Miféle Isten pusztítja el azt, amit teremtett? A mindenhatóság bizonyítéka lenne, hogy képes valaki megölni azt, amit szeret? Képes felülemelkedni a szereteten is, így az nem veri többé béklyóba? Vagy minden csupán az ember tévedése, a lényé, aki nem értheti a teremtőjét, és annak csodálatos tervét, amiben még a halálnak is van értelme?"
"– Jól vagy? – faggatta a lányt.
– Remekül. De ez a te történeted. Te hogy vagy?
Mint akinek egy elhibázott vérátömlesztés alkalmával véletlenül LSD-szirupot fecskendeztek az ereibe, miközben néhányszor lehajították a lapos föld pereméről, és villamosszékkel élesztették újra."
INFORMÁCIÓK
Kiadó: Athenaeum
Oldalszám: 368
Megjelenés éve: 2016
★★★★★★★★★★ (10/10)
A bejegyzés Benyák Zoltán jóvoltából jöhetett létre
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése