A történet New York-ban játszódik a huszadik század mozgalmas első két évtizedében. Két nagyon különböző ember szenvedélyes, feszültségekkel teli szerelmi története. Helyszín: Coney Island. Coralie Sardie a Gyönyörű titkok múzeuma nevű mutatványosház tulajdonosának lánya. A parti sétány melletti intézményben a lelkes közönség furcsa lényeket tekinthet meg. A kitűnő úszó Coralie apja „múzeumában” sellőként szerepel más furcsa lények, a Farkasember, a Pillangólány és a százéves teknős mellett. Egy éjjel Coralie megpillant egy nagyon helyes fiatalembert; a férfi a holdfényben fákat fotografál a Hudson folyó mentén.
A fotográfus Eddie Cohen; orosz emigráns, aki elhagyta közösségét és szabósegédi munkáját. Amikor Eddie a hírhedt Triangle gyár tűzesetét fényképezi, egy fiatal nő eltűnésének titokzatos ügyébe keveredik.
Ez a könyv ezer éve a polcomon áll már, de eddig sosem mertem belekezdeni, mert mikor megrendeltem, azt hittem, ez egy sellős fantasy könyv (természetesen nem olvastam el a fülszöveget) és csak utána jöttem rá, hogy nem. De nagy nehezen rávettem magam, hogy elolvassam, és nem is tehettem volna jobban.
Mostanában nagyon érdekel a történelem, főleg a huszadik század történelme a háborúk környékén, ezért egyszerűen imádtam, hogy az írónő kicsit összemosta a történelmi regény és a YA fantasy témáját. Igazából nem is tudnék pontos műfaji meghatározást adni, mert van benne bőven krimi, történelmi és fantasy szál is, de mindemellett egy nagyon erős családregény is.
A regény két szálon fut, Coralie és Eddie meséli el az eseményeket két nézőpontból, aztán egy idő után ezek a nézőpontok összefonódnak. Coralie szála sokkal érdekesebb volt, nagyon élveztem a múzeumról és az eleven csodákról szóló részleteket. Viszont a sorsát nagyon sajnálom, szinte már sírva olvastam a megpróbáltatásairól. Eddie szála az elején kicsit érdektelen volt számomra, de a végén őt is nagyon megkedveltem.
És még egy pozitívum: nincs folytatás!! El sem hiszem, mekkora felüdülés, hogy végre egy stand alone könyvet olvashatok, ami ugyan nagy kedvenc lett, mégsincs az a nyomás, hogy a második és az azt követő részek elrontják majd az élményt és csalódást okoznak. Számomra ez a könyv az év egyik kedvence lett.
Kedvenc idézetek
"Az ember jellemét könnyen meg lehet ismerni arról, hogy bánik a kutyával."
"A férfiak egyszerűen férfiak; megvannak a maguk hibái, ahogy nekünk, nőknek is; de a legnemesebb férfiak képesek meglátni az igazi valónkat."
"Az állatok sohasem reagálnak a kegyetlen bánásmódra; azzal nem lehet elérni semmit. Azok az idomárok, akik ütik-verik az állataikat, úgy próbálják engedelmességre bírni őket, hamarosan megtapasztalják, hogy gondozottjaik ellenük fordulnak; megcsonkítják őket a vadak, akiket látszólagos, hamis engedelmességre ütlegeltek."
"A szerelem olyan érzés, amilyenre az ember a legkevésbé számít. Nem lehet megbeszélni, nem lehet tervezni, csellel elérni. Éjjel botlik belé, váratlanul, véletlenül. Semmi nem jelezheti előre."
★★★★★★★★★★ (10/10)