Kétszáz évvel a Robbanás után azon a helyen, ahol Moszkva állt egykor, éldegél egy közösség a maga primitív, mókás és gyakran brutális szabályai szerint. Az egyszerű emberek számára az egér a minden: abból főzik a levest, abból készül a ruhájuk, és azt használják a cserekereskedelemben is. A régi könyvek birtoklását betiltotta az uralkodójuk, Fjodor Kuzmics (áldassék a neve), aki plagizálja a régi mestereket, s ő népének egyetlen írója. A zsarnok egyik írnoka meséli el nekünk a városka életét és saját páratlan karrierjének történetét. Benedikt valósággal szerelmes a könyvekbe, de hiába olvas el mindent, ami a keze ügyébe kerül, képtelen bármiféle erkölcsi tanulságot levonni olvasmányaiból. Az egyszerű, jólelkű írnokból a zsarnok kegyetlen kiszolgálója lesz, s az ő torz nézőpontjából látjuk mindazt a kegyetlenséget, önzést és tudatlanságot, mely pusztulással fenyegeti Fjodor-Kuzmicsszk városát…
Talán ez volt az a könyv, ami a kívánságlistám legelső helyén volt nagyon sokáig: amíg nem jelent meg újra, Kssz! címmel kerestem folyton a könyvtár polcain (sikertelenül), mikor pedig megjelent újra, egyből megvettem. Szóval ezért fáj annyira, hogy ekkora csalódás volt.
A fülszöveg alapján egy rohadt jó, még a divattá válás előtti posztapokaliptikus regényt vártam, ami tele van velős gondolatokkal és a személyi kultusz hű ábrázolásával. Ehelyett kaptam egy botrányosan rossz nyelvezetű, nagyrészt csak lényegtelen anekdotákból álló valamit. Az elején nagyon reményteli voltam, és még a nyelvezettel is kibékültem volna valahogy, de mikor már a sokadik fejezetnél is a sírás kerülgetett (igen, ennyire a szívemre veszem, ha a szüleim nehezen megkeresett pénzükből vesznek nekem egy könyvet, és nem tetszik), akkor azt mondtam, elég volt. Nagyon nagyot csalódtam. :(
☆☆☆☆☆☆☆☆☆☆ (0/10)
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése