Joanna és férje, Walter számára rendkívüli élményt jelentett Stepfordba költözni. Az idillikusnak tűnő kisváros azonban borzalmas titkot rejt… oly megrázó titkot, mellyel ha egyszer szembesül valaki, már soha többé nem lesz az, aki korábban volt. Ira Levin két alkalommal is elnyerte a krimiírók Edgar Allan Poe díját. Jelen regényéből pedig Nicole Kidman főszereplésével készült azonos című film.
Abban, hogy ezt a könyvet kézbe vettem, több tényező is szerepet játszott:
- A film tetszett
- Az alaptörténet érdekes
- Ira Levintől olvastam már a Rosemary gyermekét, és tetszett.
- Valami 700 forint volt, szóval ha egyszer elolvasom, már megéri.
- Elég rövid, szóval ha nem jó, akkor nem kell legalább sokat szenvedni.
És hát nem voltam vele maradéktalanul elégedett. Az alapötlet nagyon jó, és az író miatt sokat vártam tőle. De ott kezdődtek a problémák, hogy már a főszereplő (család) sem volt túlzottan szimpatikus: Walter egy tutyimutyi alak, csapódik ide-oda, nincs egy önálló gondolata sem. A gyerekek teljesen irrelevánsak voltak, Joanna pedig egy borzasztó idegesítő, kényes, folyton elégedetlen női karakter. Aztán cselekménye sem sok volt neki - már az alapkoncepción kívül. Csordogáltak az események: fényképek nézegetése, a gyerekek tévét néznek, cipővásárlás - kit érdekel? Aztán ott volt a túl sok szereplő felhalmozása: végig csak kapkodtam a fejem, főleg az elején: ki kicsoda? Mert azt luxus elmagyarázni, csak be kell nyögni 8-10 jól hangzó nevet, és már tudnom kéne, hogy kik ők. A legutolsó, és legnagyobb probléma pedig az az alapfeltevés volt, hogy az olvasónak olvasnia kellene nem csak a könyvet, de Levin gondolatait is. Borzasztóan idegesített, hogy soha nem magyaráztak meg semmit, utalgattak dolgokra, amikről honnan is kéne tudnom? A férfiegylet-nőegylet, emancipáció és feminizmus téma oké, értem a szándékot, de ez is csak úgy, egyből a közepébe, nincs felépítve, csak feltételezi, hogy nekünk értenünk kéne, miről is beszél. Szóval nagy kínlódva el lehet olvasni, de azért ajánlani nem ajánlanám jó szívvel.
Szereplők
Joanna, Walter, Carol
Kedvenc idézetek
Először is, túl közel ültök a tv-hez – kezdte Johanna –, másodszor, azonnal kapcsoljátok ki; harmadszor, indulás öltözni! Azt a zöld valamit odakint, kertnek hívják, az a sárga pedig a napsütés!
Te szent ég, gondolta magában, ezek még a bevásárlókocsiba is rendezetten rakják be a dolgaikat.
★★☆☆☆☆☆☆☆☆ (2/10)
