Julia Lewis Thomson - Többek által

Te ​​megérdemelnéd a második esélyt? Anna mély érzésű lány, aki szeretetre vágyik. Igazán megérdemelné, hogy boldog legyen. A Defektesek dobosa, András megadja neki mindazt, amire szüksége van: szerelmet, nyugalmat és boldogságot. De vajon mindez az övé lehet anélkül, hogy megjárná a poklot? Annának nem adatik meg a könnyebbik út. Az élet tragédiák sorozata. Anna, amikor már mindent elveszített, ráébred, hogy választania kell: hagyja, hogy végleg maga alá temesse az önsajnálat, vagy belekapaszkodik egy halvány napsugárba, és elhiszi, hogy az rá ragyog. Vajon Anna képes szembe nézni saját félelmeivel, és megleli azt, amiért érdemes küzdenie? Lesz-e elég bátorsága újra szeretni és az új szerelemért áldozatokat hozni? Tud-e küzdeni egy olyan férfi szerelméért, akivel a kapcsolatát mindenki helyteleníti? Vagy engedi, hogy mások irányítsák, azt remélve, hogy így nem érheti több fájdalom? Julia Lewis Thomson valódi mélységekbe és magasságokba röpíti olvasóját. A szerző hisz abban, hogy kockázatokat kell vállalnunk ahhoz, hogy megtalálhassuk a boldogságot, amihez olykor fel kell égetnünk a hidakat magunk mögött, illetve meg kell bocsátanunk magunknak és a szeretteinknek

Általában iszonyúan előítéletes vagyok a magyar szerzők által írt könyvekkel, hiába bizonyította már több író is, hogy érdemes próbálkozni a magyar művekkel (A. O. Esther, A. M. Aranth, Papp Dóra, és most Julia Lewis Thomson, csak hogy néhányan említsek), így egy kicsit most is félve álltam neki ennek a könyvnek. Fülszöveget nem olvastam, csupán a borító és a cím fogott meg. Illetve a nagy felhajtás, ami a könyvet övezte - féltem, hogy emiatt csalódni fogok. De nem így lett, mert engem is teljesen beszippantott, és a Többek által komoly esélyese lett annak, hogy a 2016-os év kedvenc könyve legyen számomra.

Ami engem az első meglepődésként ért, az az volt, hogy teljesen nem erre számítottam (de hát minek is olvastam volna el a fülszöveget, ugye?). Egy krimit vagy két, 30-as években járó ember szerelmi történetét vártam, ehelyett egy ifjúsági/new adult könyvet kaptam, aminek nagyon örültem, mert ez a téma és korosztály közelebb áll hozzám. És hát miután teljesen belesimultam ebbe a fájdalmas emlékekkel teli, de mégis habos-babos vattacukros gyönyörű szerelmes történetbe, Julia Lewis Thomson kitépte a szívemet, földhöz vágta, de még ugrált is rajta egy párszor. Nem túlzok, ha azt mondom, hogy az első 50 oldal után végigbőgtem a könyvet.

Iszonyú nehéz témát boncolgat a könyv, olyan kérdéseket vet fel, amikre szerintem sokan nem tudnánk jó választ adni, talán azért, mert ilyen helyzetben nincsenek is jó válaszok. Most kivételesen két részre bontanám az értékelésemet, először elmondom objektíven, félretéve a személyes hiedelmeimet, utána pedig szubjektíven a véleményemet.

Objektíven hozzáállva imádtam. Olyan érzelmi mélységekbe rángatott le és emelt fel, amik eddig ismeretlenek voltak számomra, a könyv szinte hozzáragadt a kezemhez, nem bírtam letenni. A szereplőket nagyon megkedveltem, nagyon jól kidolgozta őket az írónő. Mindegyikük igazi egyéniség, együtt éltek, lélegeztek velem, hihetetlenül valóságosak voltak. Ha valódiak lennének, szívesen tartoznék a baráti körükbe. Habár mindegyiküket kedveltem, legközelebb Maxim és Andris kerültek a szívemhez. Remélem, olvashatunk még róluk, lehetőleg jó sok oldalon át.

Objektíven nagyon megrázott a könyv, hiszen több, mint 6 éve vagyok párkapcsolatban és bele sem tudok gondolni, hogy mi történne, ha innentől spoileres, jelöld ki a szöveget :) az én párom halna meg. Kicsit furcsa volt számomra, hogy Anna ilyen "könnyen" tovább lépett, de ezeket az érzéseket elhessegettem, mert én egy kicsit másképp gondolkodok az ilyen dolgokról, és lehet, hogy a való életben, ha arra kerülne a sor, én is így döntenék. Viszont jelenleg el sem tudom képzelni, hogy a barátom halála után bárkivel is összejöjjek. De hát gondolom mindenki így gondolja, szóval ezt tényleg nem lehet így megítélni. Viszont onnantól, hogy ezt félretettem, üdvözöltem a Tamás-Anna szálat és nagyon megkedveltem őket, mint párost, szerintem összeillenek, na meg amúgy is szeretem az idősebb-fiatalabb felállást.

Ami még külön tetszett, hogy elég tömör volt a történet. Voltak benne jó nagy snittek, amivel szerintem több írónak kellene élnie, mert őszintén, senki nem kíváncsi arra, hogy hónapokon keresztül a semmin szenvednek. Na itt nem volt ilyen. Ugrottunk heteket-hónapokat, amikor épp nem történt semmi lényeges, és ez jó volt.

Összességében teljesen oda meg vissza voltam ettől a könyvtől, elejétől a végéig, poénoktól (amikből nem volt kevés) a könnyfakasztó részekig, az utolsó mellékszereplőig. Imádtam, imádtam, imádtam, és remélem minél hamarabb kezemben tarthatom a folytatást, és minél több lesz belőle. Ha nagyon szőrszálhasogató akarok lenni, annyi "hibát" találtam a könyvben (amellett, hogy túl hamar véget ért), hogy örültem volna, ha a könyv két nagy titka kiderül, és nem csak morzsákat kapunk, illetve hogy sokszor, mikor új szereplő került a jelenetbe, nem derült ki, csak fél oldallal később, hogy kivel is beszélget Anna. De lehet, csak az én felfogásom lassú, és másnak egyből leesett. :) Szóval bátran ajánlom mindenkinek, mert nálam hatalmas kedvenc lett.

Hamarosan egy interjút olvashattok a blogon az írónővel! :)

Szereplők

Kedvenc idézetek

– Nők – mormogta az orra alatt. – Mondtál valamit? – Dehogy mondtam. – Helyes.

– Meddig locsogtok még? Mars dolgozni! – mordult a társaságra Tamás dühösen. – Anna, befáradnál végre az irodámba? – Muszáj ekkora seggfejnek lenned? – korholtam. – Ez egy munkahely, ha elfelejtetted volna. Ide nem trécselni járnak az emberek. – Óriási veszteséggel zárja majd a cég az évet, ha öt percig beszélgetnek az alkalmazottaid?

– De mi a fenéért magyarázkodom neked? – Mert hozzám tartozol – jelentette ki rekedt, mély hangon. – Nem bútor vagyok, amit megvettél; én nem tartozom senkihez!

– Mit kértek? Ezt a kört én állom. – Akkor én valami nagyon spécit és drágát… – Kuss, Maxim! Azt kapsz, amit hozok!

INFORMÁCIÓK:
Kiadó: Álomgyár
Megjelenés éve: 2016
Oldalszám: 248
Kedvenc szereplő: Maxim, Tamás, Andris
Utált szereplő: Anna anyukája
Kedvenc jelenet: Maxim és Anna közös jelenetei

★★★★★★★★★★ (10/10)

Rendeld meg! :)

A bejegyzés az írónő, Julia Lewis Thomson jóvoltából jöhetett létre.