Ritkaság, hogy egy könyv vezesse több országban egyszerre, szinte az összes fontos sikerlistát. A New York Timesét és a Barnes and Noble-ét, például. Az végképp szokatlan, hogy ezt egy debütáló író tegye. 2015 elején Paula Hawkins regénye berobbant az angolszász piacokra. Ahogy Stephen King fogalmazott, ebben a történetben csak fokozódik és fokozódik a feszültség. Nem véletlenül hasonlítják Hitchkockhoz és Agatha Crhristie-hez az írót, a Gone girlhez a történetet. Rachel ingázó, minden reggel felszáll ugyanarra a vonatra. Tudja, hogy minden alkalommal várakozni szoktak ugyanannál a fénysorompónál, ahonnan egy sor hátsó udvarra nyílik rálátás. Már-már kezdi úgy érezni, hogy ismeri az egyik ház lakóit. Jess és Jason, így nevezi őket. A pár élete tökéletesnek tűnik, és Rachel sóvárogva gondol a boldogságukra. És aztán lát valami megdöbbentőt. Csak egyetlen pillanatig, ahogy a vonat tovahalad, de ennyi elég. A pillanat mindent megváltoztat. Rachel immár részese az életüknek, melyet eddig csak messziről szemlélt. Meglátják; sokkal több ő, mint egy lány a vonaton!
Erről a könyvről már írtam bejegyzést, de a Mini Könyvklub szeptemberi olvasmányaként most kicsit felelevenítem az emlékeimet. A régi bejegyzést itt olvashatjátok.
Vicces, hogy a majdnem egy éves bejegyzésben arra hivatkoztam, hogy az idő majd megszépíti a dolgokat, és lásd, itt vagyunk egy évvel később, ~100 könyvvel később, és azt mondom, ma már nem adnék 9 csillagot rá. Csak hatot. És hogy miért? Nos, ott kezdődik a dolog, hogy a könyvklub miatt egy kicsit fel akartam frissíteni az olvasásélményt. Viszont képtelen voltam az elején kezdeni, és órákig arról olvasni, hogy Rachel oda-vissza vonatozik meg piál. Mert nem érdekel. Teljesen érdektelen. Elég volt nekem egyszer elolvasni ezeket a részeket. Szerintem ez a gyenge pontja a könyvnek. Mert magával a sztorival nem lenne gond, a történet elég csavaros és néhol hátborzongató, és a 200 oldalnyi vonatozás és vekengés csak lehúzza az egészet. A főszereplő, Rachel jelleme és elég idegesítő, a tetteit olvasva néha szívesen megráztam volna, hogy: "neked mégis mi bajod van???". Nagyon kíváncsi leszek, hogy mi sül ki a filmadaptációból, mert nagyon promózzák, de ha könyvhűek maradnak, és a mondjuk 2 órás filmből 1,5 óra Rachel vonatozása lesz, akkor a közönség a falnak megy.
★★★★★★☆☆☆☆ (6/10)
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése