F. Scott Fitzgerald (1896–1940) 20. század egyik legjelesebb és legnagyobb hatású amerikai modernista regény- és novellaírója, aki az első világháború utáni évek generációjához, az úgy nevezett „Elveszett nemzedékhez” tartozott.
Az 1922-ben íródott elbeszélés Benjamin Button életét mutatja be, születésétől halála napjáig, aki 1860-ban látta meg a napvilágot egy különleges rendellenességgel: aggastyánként született és előreláthatóan újszülöttként fog majd távozni a világból. F. Scott Fitzgerald megrendítő és elgondolkoztató novellája a másság elfogadásáról, illetve el nem fogadásáról szól, s érzékletesen mutatja be, hogyan változnak meg az ember kapcsolatai, amikor már kevésbé van rá szükség.
A történet 2008-ban a három Oscar-díjjal jutalmazott azonos című film alapjául szolgált, melynek főszerepét Brad Pitt és Cate Blanchett alakították.
A kötetben nem csupán a magyar fordítás, hanem az eredeti angol nyelvű elbeszélés is olvasható.
Fitzgerald munkásságára A nagy Gatsby nyomán figyeltem fel, és sorban elkezdtem elolvasni az életművét. Gatsby után egyből a Bejamin Button következett, amit angolul olvastam el, és rövidsége miatt alig volt szükségem egy órára hozzá.
A regény egy rettentő érdekes ötleten alapul, olyan abszurd fantázián, amire elsőre senki nem gondolt volna, de aztán pedig, amikor az olvasó megtudja, miről szól ez a könyv, órákig is gondolkozhat rajta: vajon mi lenne, ha ez tényleg megtörténne?
Nekem nagy fájdalom, hogy a könyv ilyen rövidke, mert sokkal többet ki lehetett volna hozni belőle, de szerencsére a filmadaptáció kárpótol minket mindenért. Egyébként imádtam, tipikus Fitzgerald stílusban megírt gyönyörű amerikai regény.
Szereplők
Benjamin Button
Daisy
Kedvenc idézetek
(angolul, mert így olvastam)
"„I've always said,” went on Hildegarde, „that I'd rather marry a man of fifty and be taken care of than many a man of thirty and take care of him .”"
"„I like men of your age,” Hildegarde told him. „Young boys are so idiotic. They tell me how much champagne they drink at college, and how much money they lose playing cards. Men of your age know how to appreciate women.”
(…)
„You're just the romantic age,” she continued—"fifty. Twenty-five is too wordly-wise; thirty is apt to be pale from overwork; forty is the age of long stories that take a whole cigar to tell; sixty is—oh, sixty is too near seventy; but fifty is the mellow age. I love fifty.""
"Benjamin started; an almost chemical change seemed to dissolve and recompose the very elements of his body. A rigour passed over him, blood rose into his cheeks, his forehead, and there was a steady thumping in his ears. It was first love."
★★★★★★★★★★ (10/10)
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése