Egy rejtélyes sziget …
egy elhagyott árvaház …
izgalmas, megindító és csodálatos történet
Hajdanában egy szigeten, a világ túlsó felén igen különös gyerekek éltek. Mind együtt egy nagy, öreg házban, egy elvarázsolt helyen, ahol senki sem lelhetett rájuk. Nem olyanok voltak, mint más emberek. Káprázatos dolgokra voltak képesek.
Volt egy fiú, akit egyáltalán nem lehetett látni, ha nem viselt ruhát, aztán egy lány, aki a csupasz kezében hordozta a tüzet. Volt két nővér, akik úgy beszélgettek egymással, hogy egyetlen szót sem szóltak és egy lány, aki úgy járt, hogy a lába nem érintette a földet. Olyan könnyű volt, hogy madzagot kellett kötni a derekára, hogy el ne repüljön.
És mindre vigyázott egy bölcs, vén madár.
Egy családi tragédia után a tizenhat esztendős Jacob egy távoli, Wales partjai közelében lévő szigetre kerül, ahol felfedezi Vándorsólyom kisasszony különös gyermekek számára alapított otthonának omladozó romjait. Ahogy Jacob végigjárja az elhagyott hálótermeket és folyosókat, rájön, hogy az itt rejtegetett árvák többek voltak különösnél. Talán veszélyesek. Lehet, hogy jó okból zárták őket el egy kietlen szigeten. És valamiképpen – legyen ez bármilyen valószínűtlen is – talán még mindig élnek.
Ez a nyugtalanító, réges-régi fényképekkel illusztrált regény élvezetes olvasmány felnőtteknek, tiniknek és bárkinek, aki élvezi a hátborzongató kalandokat.
Ez a könyv már évek óta ott áll a polcomon, de eddig ódzkodtam az elolvasásától, mert nem lehetett tudni, hogy mikor jön a folytatás, és éreztem, hogy nem szabad belekezdenem a befejező kötet ígérete nélkül, annyira el fog varázsolni.
De most, hogy jön a filmadaptáció, és a befejező kötet is (ezt a bejegyzést február 14-én írom, így elképzelhető, hogy mire felkerül a blogra, addigra már meg is jelenik a kötet - ez esetben elnézést a jövő idő miatt) muszáj volt belekezdenem a trilógiába. És imádtam.
Az egész kötetet belengte egy misztikus, megmagyarázhatatlan érzés, és már az elején úgy beszippantott, hogy úgy éreztem, én is ott vagyok a különleges gyerekekkel, vagy éppen Jacobbal.
Tetszett, hogy Riggs szép lassan építette fel a történetet, nem zúdította a nyakunkba, így volt "időm" felfogni, hogy mit is akar, mert volt bőven újdonság és izgalmas fordulat. Annak is örültem, hogy a "főgonosz" egyáltalán nem volt egyértelmű, nagyon meglepett és megdöbbentett.
A fotók és a különleges grafika is nagyon tetszettek, de nem tudtam lerázni magamról az érzést, hogy ezzel már találkoztam. Mégpedig az Asylum című regénynél, viszont a kiadási dátumokból egyértelmű, hogy melyik lett melyikről másolva, szóval ez nem befolyásolta az olvasásélményt. :)
Remélem, a folytatások is hasonlóan nívósak lesznek, és a filmadaptációban sem kell csalódnunk.
Stay peculiar.
Szereplők
Jacob
Emma
Vándorsólyom kisasszony
Horace
Kedvenc idézetek
"Te szép, mint virág, szaga is jó, leszakíthatja?"
"– Hú, azt hiszem, ez volt a rekord – mondtam.
– Tessék?
– A leghosszabb időszak, amikor nem említetted a pszichiáterem. – Nem létező karórámra néztem. – Négy nap, öt óra és huszonhat perc. – Sóhajtottam. – Jó időszak volt, amíg tartott."
"– Hát nem gyönyörű?
Újra megnéztem a megfojtott, kibelezett és vízbe dobott, a folyamat során valamiképpen halhatatlanná lett testet.
– Nem hinném – mondtam."
"– Hány szeme volt?
– Kettő.
– Értem – mondta, mintha a világ legtermészetesebb dolga lett volna, hogy egy rendőrségi rajzoló szörnyeket rajzoljon."
★★★★★★★★★★ (10/10)
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése