MINIKRITIKA | Madeleine Roux: Sanctum - A rejtélyes társulat (Asylum #2)

Dan, ​Abby és Jordan olyan dolgokat élt át a New Hampshire Egyetem nyári táborában, ami egy életre szóló traumát jelentett mindhármuknak. Ez az élmény rányomja bélyegét Abby és Dan kibontakozó szerelmére is. Mindannyian próbálnak túljutni a gyötrelmes emlékeken, de a múlt még mindig kísérti őket. 
Bármennyire is szeretnének továbblépni, rengeteg megválaszolatlan kérdés maradt, és valaki eltökélten igyekszik fenntartani bennük a rettegést azzal, hogy titokzatos fotókat küld nekik egykori vándorcirkuszi jelenetekről. Úgy tűnik, az egyetlen esélyük, hogy megszabaduljanak a nyomasztó érzéseiktől, ha visszatérnek Camfordba, a New Hampshire Egyetemre, és feltárják a Brookline elmegyógyintézet múltját, valamint magyarázatot találnak Daniel Crowford igazgató őrült kísérleteire. Megérkezésük után rádöbbennek, hogy a fotók létező helyszíneket ábrázolnak, sőt, az egyetemi kampusz területén hosszú évek óta most először állítanak fel egy hasonló vándorcirkuszt. Dan és barátai saját maguk fedezik fel a várost – elhagyatott házakban rejtett titkok után kutatva. De az intézet félelmetes múltja sokkal több szálhoz elvezet, mint azt gondolnák. És ez még csak a borzalmak kezdete…



Az első rész nagyon tetszett, de ezt a részt borzalmasan untam. Lehet, hogy azért, mert rég olvastam az első részt, vagy talán azért, mert beköltözött az életembe az a felfogás, hogy ha csak egy percig is unom a könyvet, félbehagyom a francba, annyi könyv vár rám úgyis, de nem tudtam végigolvasni. Nem tetszett, hogy mindenki olyan kis szerencsétlen, mindenki szenved jobbra-balra, és őszintén azt sem értem, hogy ha már egyszer túlélték a főszereplők az első könyv eseményeit, miért nem rohantak el úgy, hogy vissza sem néznek, miért kellett megint belekeveredniük.

★★★★☆☆☆☆☆☆ (4/10)

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése